Erling Kagge(44 idézet) |
Mindahányszor járni tanuló gyereket látok, még inkább megbizonyosodom afelől, hogy a felfedezés és tanulás öröme a legerősebb erő a világon. Természetünkből fakadóan helyezzük egyik lábunkat a másik elé, vizsgálódunk és legyőzzük az akadályokat. A világ megismerése nem kizárólag a felfedezőutaknak köszönhető.
Egyik legfontosabb cselekedetünk az életben, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük. Induljunk hát!
Általánosan elterjedt nézet, hogy ha az ember három vagy esetleg nyolc óra helyett két óra alatt ér el egyik helyről a másikra, akkor sok időt spórol. Igen, ez a megállapítás matematikailag helyesnek tűnik, de az én tapasztalatom ellentmond ennek. Ha növelem a tempót, az idő sokkal gyorsabban elszáll. Az idő együtt nő a sebességemmel. Mintha egy óra rövidebb lenne annál, mint amit az óra mutat. Amikor sietek, jóformán semmit sem veszek észre.
Ha az ember rendszeresen a legkisebb ellenállás útját választja, mindig elsőbbséget fog élvezni nála az a lehetőség, amelyik a legkevesebb gonddal jár. A választásai ily módon előre eldöntöttek lesznek, és az élete nem csak hogy nem lesz szabad, de unalomba is fullad.
Számos várost mintha csak az autóforgalom számára terveztek volna, pedig ha a szélvédőn keresztül szemlélünk egy várost, az nem sokkal több, mint ha fényképen nézegetnénk.
Gyalogosan járva csökken a különbség a látott és a megélt dolgok között. A séta során megfigyelőből résztvevővé válunk.
A kellemes, kockázatmentes életmód jól mutat a fogpaszta- és autóreklámokban, de a valóságban kibírhatatlan. A hétköznapi élet feladatai: a gyereknevelés, a főzés és egyéb háztartási teendők gyakran nélkülöznek egy fontos érzést: a feszültséget. Az olyan érzelmek, mint a remény, a szeretet és az öröm, könnyen ellaposodnak.
Azt mondják, nincs semmi új a nap alatt, de legalább ennyire helytálló azt állítani, hogy nincs semmi régi a nap alatt.
Egy út van. A saját utad, amelyet járás közben hoztál létre, akkor is, ha ugyanazokon az ösvényeken haladsz. De azt, hogy "visszafordulni nem lehet", nem hiszem. Bármikor, a nap bármely pillanatában visszafordulhatsz, csakhogy visszafelé már egy másik út vezet.
Mi történne, ha a világ vezetőit arra kényszerítenék, hogy nap mint nap tegyenek egy sétát a nép között? Szerintem egészséges lenne mindenki számára. A demokrácia feltétele, hogy közelről lássuk egymást. Hogy ne válasszon el minket egymástól a mi és az ők. A túl sok hatalommal bíró embereknek ez nehezen menne. Mindig várja őket a szép fekete autó, mely kellemesebb, könnyen megszokható és biztonságosabb is számukra, mint a nyílt utcán járkálni. Az a probléma, hogy a hatalommal bíró emberek fizikailag is eltávolodnak a hétköznapi élettől.
Minél nagyobb a távolság az uralkodók és az alattvalók között, annál kevésbé érvényesek a döntéseik azok számára, akikre vonatkoznak.
Ha autóval vagy helikopterrel jutunk fel egy hegycsúcsra, ahelyett hogy saját lábunkkal másznánk fel, annak nincs értéke, hiszen hiába állunk a szikla csúcsán, felületes lesz az élményünk, mert az odavezető út fájdalommentes volt.