Émile Ajar

Az emberek mindig rendesebbek a kutyákhoz, mint az emberi személyekhez, akiket tilos fájdalom nélkül meghalasztani.

A jó dolgok még jobban ízlenek, amikor az embernek nincs lelkiereje. Már sokszor megfigyeltem. Ha az ember a legszívesebben megdöglene, akkor a csokoládé a mindennaposnál is finomabb.

Az élet lehet nagyon szép, de azt még nem találták fel, és addig élni kell.

Az emberhez egy bizonyos korban már egyre ritkábban járnak, kivéve, ha gyerekei vannak, és a természet törvényei kényszerítik őket.

Az öregek pont annyit érnek, mint bárki más, még ha összemennek is. Ugyanúgy éreznek, mint maguk, vagy én, és néha jobban szenvednek tőle, mint mi, mert már nem tudnak megállni a saját lábukon. De megtámadja őket a természet, ami szemét egy alak lehet, és takarékon sütögeti őket. Nálunk ez még rohadtabb, mint a természetben, mivel akkor is tilos elküretelni az öregeket, amikor a természet fojtogatja őket, hogy már a szemük is kiguvad bele.

A fiataloknak törzsre van szükségük, mert anélkül egyetlen csepp lesznek az óceánban, és ettől begolyóznak.

Én úgy gondolom, hogy ha az ember valaki nagyon rondával él együtt, a végén már a rondaságáért is szereti. Én úgy gondolom, hogy az igazi rondaságok szenvednek igazán szükségben, és ezért náluk van az embernek a legtöbb esélye.

A halál fontosságot ad egy embernek, amikor közeleg, és akkor jobban tisztelik.

Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek.

Pofázhat az ember, mindig van mit tanulnia.

Az ember nem élhet anélkül, hogy valakit szeressen.

A félelemhez nem kell ok.

Minél öregebb az ember, annál lidércebb az álma.

Nem a betegségek a legnehezebben gyógyítható dolgok.

Ha az embernek van egy fura valamije, amiről nem lehet tudni, micsoda, akkor elkezdi remélni, hátha van valami hatalma is.