Emil M. Cioran

Az igazi író mindent feláldoz a művéért, a becsületét is.

Az öngyilkosság: haljunk meg, mielőtt meghalnánk.

Egy vallásnak akkor van vége, amikor már nem fiadzik eretnekségeket.

Az irigység a legtermészetesebb, egyben a legegyetemesebb érzés: még a szentek is irigykednek egymásra.

Egy könyvet az egész világnak írunk, kivéve a barátainkat. Az ő szemükben mérgezett ajándék ez a könyv, fintorogva örülnek neki.

Nem hiszem, hogy volna teljesebb gyönyör, mint lábbal tiporni azt, amit hajdan imádtunk.

Azon a napon, amikor nem szenvedtem, nem is éltem.

Ki fogom írni az ajtómra: Minden látogatás agresszió. Vagy: Irgalmazz! Ne lépj be! Vagy: Minden arc zavar. Vagy: Sohasem vagyok itthon. Vagy: Átok arra, aki becsönget. Vagy: Nem ismerek senkit. Vagy: Veszélyes őrült.

Semmi sem olyan intenzív, mint egy aggastyán gyűlölete. A düh nem csökken a korral, épp ellenkezőleg, növekszik.

Meg kellene szokni azt a gondolatot, hogy semmit sem nyerhetünk azzal, hogy élünk, de azzal sem, hogy meghalunk. Ebből a bizonyosságból kiindulva előnyösen megszervezhetnénk a létünket.

Ha valakinek semmi mondanivalója sincs, irodalmi kritikus lesz, ha mondanivalója még ennél is kevesebb, a kritikusok kritikusa. Sterilitás a második hatványon.

A lényeg gyakorta a hosszú beszélgetések végén tör fel. A nagy igazságokat a küszöbön mondjuk ki.

Történetének egy adott pillanatában minden nép kiválasztottnak hiszi magát. Ekkor nyújtja a legjobbat és a legrosszabbat.

Minden csak látszat - de minek a látszata? A Semmié.

Pénzt csak a becsületünk árán kereshetünk.