Dzsalál ad-Dín Rúmí

Ne a szeretetet keresd,
hanem kutasd fel és találd meg
az összes akadályt,
amelyet önmagadban állítottál ellene.

Meghaltam mint ásvány és növény lettem,
Meghaltam mint növény és állattá váltam,
Meghaltam mint állat és ember vagyok.
Miért kellene félnem? Mikor váltam kevesebbé a haláltól?

Lehetőséggel születtél. Jósággal és bizalommal születtél. Eszmékkel és álmokkal születtél. Nagysággal születtél. Szárnyakkal születtél. Nem arra szántak, hogy mássz, hát ne tedd. Szárnyaid vannak. Tanuld meg használni őket, és repülj!

Hajdanán ezeregy kívánsággal égtem, de abban az egy vágyamban, hogy téged ismerjelek, minden más elhomályosult.

Létezik olyan táplálék, amit nem a szájunkon át veszünk magunkhoz... a test és a lélek csészét formál. Amikor találkozol valakivel, valami becsöppen a csészébe.

Nem egy csepp vagy az óceánban. Az egész óceán vagy egyetlen cseppben.

A szerelmesek nem megismerkednek. Végig ott vannak egymásban.

Amit keresel, az is keres téged.

Szépség és cselekvés egy és ugyanaz legyen.

Messze túl a
Rossztettek s jótettek fogalmán
Van egy mező.
Ott találkozunk.

Az igazi szent a nép között járkál, azzal eszik és alszik, és a piacon ad és vesz, és megnősül, és a társalgásban részt vesz - és Istent soha, egyetlen pillanatra sem felejti el.

A világ olyan, mint a kút, minden cseppjében ezer nap alszik.

A múlt és a jövő fátyollal takarja el előlünk Istent; égesd el hát mindkettőt lángoló tűzzel!