Depresszió

(49 idézet)

1999-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

A döntés itt a két kezünkben,
Nem a végzetünkben.

Hidd el, hogy nem rosszból mondom neked el,
Minden napod ugyanaz a monoton menet,
Az évek csak telnek, de nem repülnek,
A vágyaid veled együtt elmerülnek.

Nehéz ismét belátnom,
Hanyatlik szép világom.
Divattá vált a vakság,
Újra pedig ész kell manapság.
Hazugsággal irányít,
Hatalmat így szilárdít
Magának most a rendszer,
Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer.

Minden nap újabb állomás:
Dönthetsz, kiszállsz vagy folytatod.
Szerintem vívd még a harcod,
Amíg itt vagy.

A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked.

Gyilkos hajsza a percekért
Megszakadni a semmiért
Sok-sok ember túl sok bajával
Az egész bolygó levert fajával
Én nem tudom, hogy hogy lesz vége
De ma nem érdekel, csak legyen béke
Meg szerelem, bál, gitár, na meg a haverok
Így lesz, ha itt még bízok.

Akinek lé határozza meg a tudatát, az csak törtet,
De ha szívből élsz is, jól vigyázz, mert az meg összetörhet.
Harcolj, hogyha fontos! A Félelmedet küzdd le!
De ha fehéren és feketén látsz csak, az élet neked szürke.

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher,
De ajándék is, hogyha jót teszel.
A boldog életért tedd, amit tudsz!
Vigyáznod kell, merre indulsz,
Ahogy az életed végigéled,
Olyan lesz majd a végítélet:
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz,
De csak magad felett uralkodhatsz.

De aki nem uralja a félelmeit,
Azon más uralkodik, és elveszik.

Aki nem akar adni magából,
Az dob el mindent magától.
Csak a szeretet ment meg téged,
Ha a világ szennye venné a véred.

Kell, hogy emlékezz minden álmodra,
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra.
Hogyha félsz attól, mit most megtennél,
Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél.

Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
de máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogy ha van
olyan, aki mellett én is elviselem magam.

A világ és a lét itt kegyetlen.
közhely, mégis így van temetlen:
minden szemét marad a régi,
de pár szép percért érdemes élni.

Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte.
Néha még jó, ahogy nézel, a megszokás tart erős kézzel.
Tévedés volt itt keresnem társat, de új útra leltem.
Az emlékek szépek, de mára kiégtél.
Mondd, mi is vár, ha nincs szerelem, de nincs vége.

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell,
neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt,
de ha megkaptad, már nem érdekel,
ott rohad a szemétdombon majd.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom