Deniz

Ahol egy ajtó bezárul, ott mindig egy
újabb kinyílik, csak ezt kevesen értik meg,
ami már volt, elmúlt, ami meg jön, lesz majd,
figyeld a jelet, mit a szív elől a szem takar.

Múlnak a percek és telnek az órák, de csak a most számít, ezt fogd fel,
ami volt, elmúlt, ami jön, lesz majd, ez így van rendjén, ne keseredj el,
bezárul egy ajtó, de nyílik egy másik, közel a cél, látod, nem sok kell,
az alagút hosszú, de ott van a végén a fény, amit keresel, ne felejtsd el.

Nem számít, hova visz ez az út el,
a sötét felhőket az égről fújd el,
poros utakon és ösvények mentén
ha nem mennék, az nem is én lennék.

Amíg bírtam és lehetett, én hajtottam,
mert a csoda ott él minden bajnokban.

Hogyha tehetném, messzire szállnék,
messze, hol nincs rossz szándék,
torkom szakadtából ordítanék,
de tudnod kell egyet: fény nélkül nincsen árnyék.

Túl rövid az élet, hogy unatkozz,
légy az, aki vagy, ne másnak mutatkozz,
éld meg, amit meg kell, mert hirtelen
magával ránt majd a végtelen.

Húzd ki magad és mosolyogjál,
nincs jobb gyógyszer a mosolyodnál,
bármilyen nehéz, ne hagyd, hogy megtörjön,
az élet szabadság, nem pedig börtön.

Tudod, én venni szeretnék egy nagy levegőt,
Szerelmet szeretnék, nem szeretőt.
Hidd el, én élni szeretnék, nem meghalni,
A hazámat szeretni, és nem itt hagyni.

Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk, állj fel, próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.