Dékány Dávid

(13 idézet)

1988. augusztus 17. —
magyar költő

Figyelés

Könyvek

Olyan szavakat kiabáltunk egymásra,
amiket ha felhőkké sodort össze a szél,
napokig savas eső hullott.

Most, hogy eszembe jutottál,
nem tudom, mire gondoljak.

A boldogságnak megvan a saját
jellegzetes, édeskés szaga,
de ugyanez elmondható
a szivárgó hűtőfolyadékról is.

Csak lerakódnak bennem a szavaid,
a soha le nem bomló hulladék.

Zárójelbe tettem,
áthúztam,
végül kiradíroztam a neved.
De a papíron maradt morzsákat
még mindig nem merem
elfújni.

Mióta itt vagy,
a babonáim szelíden a lábamhoz dörgölőznek,
és a tenyeremből esznek -
már nem számolom a lépcsőfokokat,
és vásárláskor nem prímszámnyit veszek mindenből.
Azóta a kialvatlanságot az összes tartozékával
eladtuk egy garázsvásárban.
Mióta itt vagy,
egy irányítótoronyból figyelem
a rémálmok kényszerleszállásait.

Csak két hónapja ismerlek,
de ha összeadnánk a perceket, amikor hiányoztál,
abból egy évszak is kijönne.
Ezt egyszer hajnalban, részegen,
egy aluljáró lépcsőjén ülve meg is írtam neked,
először felkiáltójellel a végén,
de azt töröltem inkább,
nehogy felébresszen.

Egy prófécia szerint délután
világvége lesz, és remélem,
jól sikerül majd, mert a következő
csak három év múlva várható.

Egy turista ma is készített olyan fényképet,
amin elsétálok a háttérben.
Nemsoká hazaviszi,
és egy másik országban, egy másik időzónában,
egy másik kontinensen megmutatja
a családjának, az ismerőseinek,
és számomra teljesen idegen emberek
egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszélni,
amin épp rád gondolok.

Nehéz elhinni, hogy amiben eltévedve
egyszer sötétedésig bolyongtunk,
az most valahány tonna
leveleitől, gallyaitól és élővilágától megfosztott,
méretre fűrészelt ipari nyersanyag.

Indulnál, de még nem engedlek haza.
Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek,
hogy a távozásod után rögtön elalszom,
és nem marad időm gondolkodni.

Mióta nem jársz ide,
elég nagy a rendetlenség a szobámban.
Most végre lehet káosz, úgysem látod,
nekem meg jó így is.
Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról,
könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe,
hogy miattad pakoltam össze mindig.
Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne,
mint azok a napok. Mintha várnálak.

Itt az idő, hogy mindaz,
amire korábban hangtompítót szereltünk,
végre felébressze az alvókat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom