Dean Ray Koontz idézetei a halálról

A humor és a halál közeli rokonok, az egyszer szent igaz. Az előbbit nem lehetne megérteni az utóbbi nélkül. (...) Az élet alapja az abszurditás. Akármilyen pokoli dolgok történnek körülöttünk, mindig van valami, amin nevetni lehet. Atlasz nem cipeli a vállán a világot. Nincsen felelősségtudó, izmos óriás; a világ egy bohócpiramis csúcsán billeg, a bohócok bohóckodnak, trombitálnak, zsonglőrködnek, és nadrágféken billentik egymást. Az élet lehet abszurd, lehet rémes és szórakoztató egy időben, az emberek akkor is meghalnak.

Ahhoz, hogy az ember végérvényesen eggyé váljon a teremtőjével, egy cél felé kell tartania, amelyet úgy hívnak, halál.

A halál ellen küzdöttek, amely ügyes, hatalmas, és könyörtelen ellenfél.

Hitte, hogy az univerzum a halál országa, ahol az élet számít természetellenesnek és borzalmasnak, hiszen a világegyetem számtalan, terméketlen, sivár bolygóval teli hely, amely nem Isten teremtő erejének a testamentuma, hanem az ő meddő képzeletéé, és mindez a sötétség erőinek dicsőségét hirdeti, amelyek felsorakoztak ellene. A világegyetem egymás mellett létező két valóság – élet és halál – közül az élet volt a kisebb és a kevésbé lényeges. Az élet országának polgáraként az ember életét behatárolják az évek, hónapok, hetek, napok, órák. De a halál birodalmában minden ember halhatatlan.

Agya tudomásul vette a halál közeledtét, míg a szíve makacsul ragaszkodott a halhatatlansághoz.

Aki ránéz a képekre, és látja is, amit látni kell, az rájön, a Halál nem rettenetes és nem mindenható, hogy ezen a keserű-szomorú életfázison túl maga a Halál is elpusztul.

A halál nem félelmes titok. Ismerős neked is, nekem is. Nem tartogat rejtélyeket, hogy megzavarja a jó emberek álmát.

A halál mindig a dolgok végét jelenti.

Semmi sem tart örökké, csak a halál.

A halottak halottak maradnak, s az élők csak arra várnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Némelyek már születni is úgy születnek, hogy szájukban van a vér íze.