Dean Ray Koontz

(191 idézet)

1945. július 9. —
amerikai író

Figyelés

Könyvek

 IdőKedvencHossz

A történelem tele van brutális gyilkosokkal. Hitler milliókat pusztított el, Sztálin még nála is többet. Mao pedig mindenkinél többet. Ma mindegyikőjüket szörnyetegnek tartjuk, pedig a maguk idejében rengetegen csüggtek rajtuk őszinte csodálattal.

A szépség nem tartós dolog. Minden meg tud változni.

A világ igen rejtélyes. Néha meglátjuk a titkot, de félelmünkben visszavonulunk előle, néha pedig elfogadjuk.

Természetesen engem is megrémiszt a tűzvész, a földrengések és a mérges kígyók, de mégis leginkább az emberek, mivel tudom, micsoda kegyetlenségekre képesek.

A tudományos-fantasztikus irodalom alapvetően a remény irodalma.

Nem létezik olyasmi, hogy jó vagy rossz érzés - csak maga a nyers érzékelés (...). A negatív és pozitív értékek csupán abból adódnak, hogy az ember értelmezi az értéksemleges ingereket, ennélfogva csupán addig maradnak fenn, míg maga az ember - vagyis gyakorlatilag értelmetlen az egész.

Sokak számára a beszélgetés leginkább panaszkodást és aggodalmaskodást jelent.

Minden játék időpazarlás. Ha játszol, nem marad idő a pénzkeresésre.

A valóság (...) általában sokkal kevésbé drámai, és távolról sem annyira színpompás, mint a regények világa. A zavar valószínűleg a rossz megoldási mechanizmusból fakadt, abból, hogy nem a megfelelő eszközökkel igyekeztek rendet rakni, és értelmet adni egy olyan high-tech világnak, amelyben a társadalmi és technikai változás sebessége megijesztette és megszédítette az embereket.

A tűz, a jég, a kietlen űrön át száguldó aszteroida és a pólusok vándorlása csupán rémkép, amely arra szolgál, hogy ne kelljen tudomást vennünk a legközvetlenebb fenyegetésről.

Valami arra ösztönözte, hogy menjen vissza a biztonságot kínáló partra. Elnémította magában a vékony, parancsoló hangot, és maradt – úgy érezte, a lábához préselődő víztömegben állva, a hatalmas vízmasina dörömbölését hallgatva megtalálta azt a nyugalmat, amire már oly régen vágyott. Örökkévaló ritmusok, értelem nélküli mozdulatok, a változatlanság békéje.

Az emberi intelligencia legnagyobb átka, hogy az ember többre vágyik annál, ami.

Nem akarok legenda lenni. A legendák mind halottak.

Az ember nem nevet túl sokat, ha mindig egyedül van; vagy ha mégis, az valószínűleg azt jelenti, hogy hosszabb időre kibérelhet egy párnázott szobát egy biztonságos helyen.

A legrosszabb az, hogy a világot ajándéknak kéne felfognunk, de tönkretettük, és a szerződésnek az is része, hogy magunknak kell helyrehoznunk a dolgokat. De erre nem vagyunk képesek. Próbálkozunk, de nem sikerül.

Kapcsolódó személy:

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom