Dawson és a haverok

Talán épp így találtunk egymásra, ahogy idővel egyre inkább elválaszt az élet, mert megmondom, mindig velem vagy, mindig elkísérsz, ahová csak megyek.

Talán semmiféle álmom nem lenne, ha te nem volnál. Mert amikor egyre-másra lehetetlen helyzetekben találom magam, mindig ott motoszkál a fejemben, hogy mit szólna hozzá Joey, ha most láthatna. Talán mindenkinek van valakije, aki ösztökéli, hogy olyasmire törekedjen, ami látszólag elérhetetlen. Nekem te adsz erőt!

A csók nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek vannak mögötte. Épp ez a lényege.

Bárki csinálhat gyereket, de csak az igazi férfi válhat apává.

Remélem, lesz valaki, aki mosolyogva gondol vissza rám, még akkor is, ha már szétváltak az útjaink.

Az idő csalóka. Az egyik nap még álmodozol, a másik nap meg valóra válik az álom.

Senki sem születik rossznak, mások teszik azzá.

Ami szeretetből jön, nem kell visszaadni.

Az ima nem Istenre, hanem ránk hat.

A jövő valahogy mindig váratlanul válik jelenné.

Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek.

Épp ez a lényeg, hogy nem visszakozhatunk. Rájövünk, hogy a dolgok soha többé nem lehetnek olyanok, mint régen. Ez ellen nem tehetünk semmit, mert akik most vagyunk, azokat egy világ választja el azoktól, akik akkor voltunk.

Az életemben a tavalyi év volt az érzelmekre ráébredés rémálma.

Azt hiszem, vakmerő különc vagy! Azt hiszem, tehetséged van, hogy szembeszállj a szokványossal. Nem szabályoknak érvényt szerezni születtél, hanem arra, hogy megszegd őket. Tudod mit? Igazából ezt csodálom benned!

Ő nem volt más az életemben, mint bekevert malter tapasztalataim megszilárdítására.