Daniel Keyes

(39 idézet)

1927. augusztus 9. — 2014. június 15.
amerikai író

Figyelés

Könyvek

 IdőKedvencHossz

Belül darabokra törtem arra a gondolatra, hogy el kell hagynom, de láttam, hogy ezt akarja. (...) Tudtam, hogy egyszer búcsút kell vennünk egymástól, de azt is tudtam, hogy utál búcsúzni, és azt akartam, hogy ez méltósággal történjék meg.

Igaza van, ha nem akarja kínozni magát azzal, hogy együtt van velem. Nincs már közünk egymáshoz. Az egyszerű társalgás is feszültté vált. Csak a zavart csend és a kielégítetlen vágy egy elsötétülő szobában, ez maradt meg közöttünk.

Amíg az ember kitart, mindig van reménye a változásra. Az életet nem szabad eldobni. Akármilyen rosszra fordulnak is, akármilyen feketének látszanak is a dolgok, nem szabad feladni.

Ha rá akarok jönni, ki is vagyok valójában, mit jelent egész életem - meg kell ismernem mind a jövőm lehetőségeit, mind a múltamat; tudnom kell, hogy honnan jöttem és hová megyek. Ámbár tudjuk, hogy az útvesztő végén a halál vár ránk, én nem mindig tudtam ezt; nemrégen a bennem élő kamasz még azt hitte, hogy csak mások halnak meg - de most már látom, hogy az út, amelyet ezen az útvesztőn belül kiválasztok: ez tesz azzá, ami vagyok. Nemcsak dolog vagyok; létezési mód is - egy a sok-sok mód közül -, és az a tény, hogy ismerem az utat, amelyet eddig megtettem, és azokat is, amelyek számomra még megmaradtak, segít majd megértenem, hogy mi lesz belőlem.

Nem azért gyűlölünk embereket, mert azok rosszak. Annak mondjuk őket, azzá tesszük őket, mert kell valaki, akit gyűlölhetünk.

Mindenki képes elviselni az olyan fájdalmat, melynek van valami célja: a nő, amikor gyermekét hozza a világra, a férfi, amikor harcba száll a hitéért, börtönbe vetik, éheztetik, verik azért az egy ügyért. A kínnak sok álruhája létezik, de ha az ember képes jelentést és célt felfedezni benne, akkor olyan szintekre érkezhet el, ahol már minden lehetséges.

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.

Azelőtt olyan biztos voltam benne, mi a helyes, mi a helytelen, mi a jó, mi a rossz. De a világ még mindig rohadt egy hely. Az emberek még mindig becsapják, elárulják, kirabolják és öldösik egymást…, egyénileg éppen úgy, mint országonként. Valamikor azt hittem, mindenre tudom a választ. Egyetlen világ van. Az olvasztótégely. Az egység álma, az én egységem és az emberi faj egysége. De most már nem vagyok benne biztos többé.

Ezt jelenti teljes személyiségnek lenni. Az több a puszta nevetgélésnél meg annál, hogy az ember jól érezze magát. Elegyes érzelmeket jelent, felelősséget, mély érzéseket, feldobottságot és letörtséget. Életünk során mindnyájan elveszítünk dolgokat és embereket, és ez elszomorít minket.

Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést.

A magány lehetőséget ad az olvasásra és gondolkozásra, és (...) arra is, hogy felderítsem a múltamat, és megtudjam, ki és mi vagyok valójában.

Ott van az a sok árnyék, különbség, kivétel. Mintha egy széttöredező világba születtem volna újjá, amely tüstént megváltoztatja a kérdéseit, mihelyt azt hiszem, hogy megtaláltam rájuk a válaszokat.

Az elülső tükörben láttam magam, amint a hátsó tükörbe nézek, s ahogy tartotta, a tükör egy pillanatra olyan szögbe billent, amely a mélység illúzióját kelti: végtelen folyosókban látom magam... ahogy nézem magam... nézem magam... nézem magam... nézem... Melyik az? Ki vagyok?

Nem emelhetünk új épületet egy telken, amíg a régit le nem romboltuk.

Az ember lassan elsorvad. Kezdetben törődik az emberekkel, és átadja magát nekik. Aztán az egyformaság, az állandó ostrom, nap mint nap, évről évre, érzelmi eltompulást okoz, és az ember érzéketlené válik. Eltékozolta minden együttérzését, semmi nem maradt belőle sem önmagának, sem a családjának. De az ember ezt eltitkolja. Mivel tudja, hogy együttérzést várnak tőle, együttérzést színlel. De kezdi megvetni magát a képmutatásért. Aztán megideologizálja a dolgot és azt mondja, azért csinálja, mert az embereknek szükségük van rá. De ez is hazugság. Az emberek megérzik a hidegségét. Megérzik a visszahúzódását. (...) És a bűntudattól, amiért él, elfonnyad a lélek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom