Dan Millman

Dan Millman

(105 idézet)

1946. február 22. —
amerikai író

Figyelés

Könyvek

Ha nem tudjuk, milyen cél felé igyekszünk, nem úton vagyunk, csupán tévelygünk.

15

Mindenféle érzelemmel találkoztam. Meghallgattam a kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat. Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre. A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek, menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől, élet és halál dilemmája elől - célt, biztonságot, örömöt keresve; megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek. Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek. A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben - ott, ahol soha nem keresték. És mindennek forrása az emberi elme volt.

Az egyetlen valódi problémám az életben a saját elmém.

A természet egyik legtörékenyebb és legsebezhetőbb megjelenési formájaként a virágok élete rövid és törékeny. Egy figyelmetlen lépés, egy száraz tél vagy egy heves eső élet-halál kérdése lehet egy ilyen kényes növény számára. És mégis, minden reggel tágra nyílik. A virágoktól sokat tanulhatunk a hittel kapcsolatban. Ha saját életedben gondozod a hit kertjét, akkor új módon fogsz életre kelni, mint ez a virág.

Az élet törvényei a paradoxon, a humor és a változás csupán.

A boldogság az egyetlen képesség, ami számít. És a boldogságot nem nyerheted el; a boldogság talál meg téged, de csak akkor, ha minden másnak megadod magad.

Mindegy, akármilyen erősnek látszunk is, mindig van valamilyen rejtett gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Minden erővel együtt jár egy gyengeség, és fordítva.

Ha elég pénzed van, hogy kielégítsd vágyaidat, gazdag vagy. De kétféleképpen lehetsz gazdag: elegendő pénzt keresel, örökölsz, kölcsönt veszel fel, koldulsz vagy lopsz, hogy kielégíthesd költséges vágyaidat; vagy pedig kevés vágyad van, és egyszerű életmódot folytatsz; az utóbbi esetben mindig több pénzed van, mint elég.

Csak a dolgok emlékét látod, ezért unatkozol. Az unalom pedig az élet tudatának alapvető hiánya; az unalom az elmébe zárt tudat. Először el kell veszítened az elmédet, hogy eljuthass az érzékeidhez.

Minden gyermek egy ragyogó kertben él, ahol mindent közvetlenül érzékel, a gondolat közvetítése nélkül. Mindannyian "kegyvesztetté" válunk, amikor elkezdünk gondolkodni, nevet adni dolgoknak, és ismereteket szerezni. Az elme születése egy az érzékek halálával. (...) Kisgyermekké kell válnunk, hogy átléphessük a mennyország kapuját.

Ha megfeledkezel magadról, azzá válsz, amit csinálsz, tehát cselekvésed tiszta, spontán, és mentes minden ambíciótól, gátlástól és félelemtől.

Minden nyilvánvaló ellentét ellenére, mindannyiunknak hasonló emberi szükségletei és félelmei vannak; mindannyian ugyanazon az ösvényen járunk, és egymást irányítjuk. Ennek megértése együttérzéssel tölthet el bennünket.

Ahhoz, hogy tiszteljenek, az kell, hogy tiszteletreméltóak legyenek cselekedeteid.

Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.

Ha ellenállsz annak, ami történik veled, az agyad működésbe lép, és pontosan azok a gondolatok kezdenek kínozni, amelyeket te magad teremtettél meg.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ