Dale Carnegie

Mások elítélése helyett próbáljuk megérteni őket. Próbáljunk rájönni, miért teszik azt, amit. Ez sokkal hasznosabb és izgalmasabb, mint a kritika; és szimpátiát, toleranciát és kedvességet teremt.

Az aggodalom olyan, mint az állandóan csöpögő víz; az állandóan csöpögő idegesség gyakran kerget őrületbe és öngyilkosságba embereket.

A hála olyan, mint a rózsa. Táplálni kell, öntözni és ápolni, szeretni és óvni.

Mindenki számára a saját neve az anyanyelv legszebb és legfontosabb szava.

Mondd meg nekem, leginkább mitől érzi fontosnak magát valaki, és levezetem belőle az egész életfilozófiáját.

Minden jól van, mert minden csak jobbá lesz.

Az ember nem arra teremtetett, hogy lealacsonyodjon, hanem hogy egyre feljebb haladva tökéletesedjék. És nincs elképzelhető határa a tökély felé haladásnak.

Minden bolond tud kritizálni és panaszkodni, és a legtöbbjük meg is teszi. Ahhoz viszont jellem és önfegyelem kell, hogy megértők és megbocsátók tudjunk lenni.

A tétlenség kételyt és félelmet szül. A tett önbizalmat és bátorságot. Ha le akarod győzni a félelmet, ne csak ülj és gondolkodj róla. Menj, és tegyél valamit!

A kisember gyakran dührohamot kap a legenyhébb bírálattól, de a bölcs tanulni igyekszik azoktól, akik kritizálták, szidták és "összeakasztották vele bajszukat".

Minden vitát megnyersz, amit el sem kezdesz.

Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel (...): mosolyogj!

Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy mi van veled. Egyedül attól függ, hogy mit gondolsz.

A mai nap az a holnap, amin tegnap aggódtál.

Mindannyian hajlamosak vagyunk megsértődni a bírálatra és inni a dicséretet, tekintet nélkül arra, hogy akár az egyik, akár a másik megalapozott-e. Nem vagyunk logikus lények. Az érzelmek irányítanak. A logika, mint egy kis fakéreg kenu hányódik érzelmeink mély, sötét és viharos tengerén.