Czipper Ágota(28 idézet) |
Minden tragédiában elérkezik az a pont, mikor elhalványul a kezdeti ok, és csak arra koncentrálsz, merre tart veled a sors.
A holnapra halasztásokban elvész a lényeg, az igazi értékek. Sokan erre csak akkor jönnek rá, mikor beteg gyermekük ágya mellett virrasztanak, szerelmük temetésén állnak félig eszméletlenül a fájdalomtól, vagy mikor az orvosuk lemondóan közli, hogy már csak néhány hónapjuk van hátra. Akkor - ha tehetnék - odaadnák mindenüket, hogy visszatekerhessék a kegyetlen időt, ami folyton rohan vagy vánszorog, de soha nem telik pont jó ütemben, hogy boldogok lehessünk minden elvesztegetett napon.
Próbálj úgy élni, hogy ha bármelyik pillanatban halni kellene, ne maradjon űr benned. Ne maradjon ki senki a számodra fontos emberek közül, aki ma nem hallotta volna tőled, mennyire szereted.
Ha valóban hiszel, anélkül, hogy bizonyítékokra lenne szükséged, valóban megtörténik megálmodott jövőd. Az a nehéz ebben, hogy rettenetes kitartás és elszántság kell egy olyan hithez, mely láthatatlan dolgokból táplálkozik.
Nincs az a rossz hír, negatív történés, amiből nem lehetne felállni, ha az ember valóban akarja.
Minden élethelyzetben megtalálhatók azok a boldogságpillanatok, melyek még a legsötétebb perceket is meg tudják édesíteni.
Az élet fájó helyzeteiben - mikor hiányzik valami - nagyon nehéz karácsonyi hangulatba kerülni. És sokkal fájdalmasabb is. Ilyenkor az ember mindent elkövet, hogy ne észlelje, közeledik az ünnep. Ilyenkor a hétköznapiságba menekülsz, nem veszed fel az ünnepi köntösöd, nem veszel tudomást róla, az ünnep akkor is ünnep, ha nem akarsz részt venni benne.
Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.
Vannak (...) olyan események, melyek első ránézésre ijesztőnek, félelmetesnek és kegyetlennek tűnnek, utóbb mégis kiderül róluk, elkerülhetetlenek voltak - általuk került az életünk arra a vágányra, mely új állomásokat, új embereket és új történeteket hoz elénk.
Vannak reggelek, mikor annak ellenére is el kell indulnunk utunkon, hogy már a kávé illatával együtt érezzük a közelgő baljós események átható szagát.