Csuang Csou

A káosz és kétség fáklyája - ez világítja meg a bölcseknek útját.

A bölcs olyan dolgok között tölti életét, amelyek sosem veszhetnek el, s így örökké él.

Nem hisszük a kutyáról, hogy jó kutya, csak azért, mert jól tud ugatni. Az embert sem hihetjük bölcsnek, csak azért, mert okosakat mond.

A vitatkozás annak a bizonyítéka, hogy nem értünk valamit.

Felejtsük el az idő múlását. Felejtsük el a nézetek különbözőségét. A végtelen felé vegyük az irányt, és ott foglaljuk el helyünket.

Ha valaki folyón átkelőben
Hajójával üres csónaknak ütközik,
Lehet bármilyen mogorva ember,
Nem haragszik nagyon.
De ha a csónakban van ember,
Rákiált, térjen ki előle.
S ha meg nem hallanák, kiált,
Kiált, kiált, majd átkozódik...
Csupán mert a csónakban van valaki.
Ha a csónakban nem lenne senki, nem kiáltana,
Nem is haragudna.
Ha a csónakodat kiüríted
A világ folyamát keresztezőben,
Senki sincs ellened,
Senki nem árt neked.

Az ember élete ég és föld között csupán a falra vetülő vékony fénysugár: szempillantás alatt eltűnik.

A dolgok élete olyan, mint a vágtató ló: nincs mozdulat, amely ne hozna változást.

Amikor egy íjász nem a trófeákért lő, akkor teljes birtokában van a képességeinek. Ha egy bronzcsatáért lő, akkor már rögtön ideges lesz... A díj miatt vívódik. Már számít neki. Többet gondol a nyerésre, mint a lövésre, és a győzelem akarása megfosztja erejétől.