Cinkotai Nagy Ince(16 idézet) |
Boldog az a család, melynek előrelátható, gondos, övéit szerető feje van s boldog az a város, amelynek bölcs, mindent előre megfontoló, tekintélyes feje van.
A hölgyek nem igen szeretik, ha az ember életkorukra emlékezteti őket. Egy nagyanyának azonban nincsen oka éveinek számát eltitkolnia, sőt büszkélkedhetik vele, akár csak gyermekeinek és unokáinak szép számával.
Mit is érnének a bálok nők nélkül? Olyanok volnának, mint a virág illat nélkül, mint a nap fény nélkül, a rege tündér nélkül.
Nem a tér, amelyben vagyunk, teheti többé vagy kevésbbé kellemessé az ott tartózkodást, hanem az eleven szellem, amely ott uralkodik, a szellem, melynek bélyegét a benne lakók ráütik, adja meg azt az érzést, amely eltölt bennünket.
Ha két egymásért dobogó, egymást megértő szív egymásra talál, meg van vetve alapja annak a szent érzelemnek, amelyen a házasság boldogsága épül. Ez a boldogság azonban ahoz az épülethez hasonlít, melynek állanak ugyan már falai, de nincsen még fedele. Ez a fedél, a házas élet boldogságának betetőzése a gyermek.
Nemcsak kötelességünknek teszünk eleget, hanem önzetlen ragaszkodásunknak, őszinte nagyrabecsülésünknek és kimondhatatlan hálaérzetünknek adunk kifejezést, midőn nevenapja alkalmából a mi szeretett osztályfőnőkünket üdvözöljük, aki, mióta átléptük az iskola küszöbét, atyai jósággal kalauzol bennünket a tudománynak és ismereteknek útvesztő labirintusában, akinek vezérlő szelleme mutatja meg nekünk az utat, amelyen haladva, a legkönnyebben, legbiztosabban eljuthatunk az ismeretek tömegéhez, hogy ha majd elegendő szellemi kincsesei fölfegyverkezve kilépünk az élet szinpadára, ott is biztosan mozoghassunk s megállhassuk helyünket és a magyar társadalominak hasznos tagjaivá, a hazának pedig derék polgáraivá lehessünk.
Elmúlt egy év! Csak egy atom az örökkévalósághoz viszonyítva s mégis sokszor csaknem elviselhetetlen teher egyesekre nézve. Így hát sokan fel fognak lélekzeni abban a boldog tudatban, hogy a terhet levették róluk és boldogok lesznek abban a reményben, hogy az újév kevesebb gondot és talán egy kevés szerencsét is fog hozni számukra. Mások pedig sajnálni fogják, hogy a szép óév, mely oly sok jót hozott nekik, oda van, visszavonhatatlanul elveszett a múltnak árjában.
Komoly ütés ez az utolsó harangütés az óévben! Egy ismerősünktől kell búcsúznunk, de nem, mint rendesen történni szokott, abban a reményben, hogy viszontlátjuk, hanem abban a teljes bizonyosságban, hogy sohasem fogunk vele találkozni. De éppen azért a búcsúzásnál véssük még egyszer jól emlékünkbe vonásait, hogy gyakran emlékezzünk rá és megőrizhessük jó emlékét.
Ahogy a vándor, aki céljához ért, hátratekint, hogy végignézze az utat, amelyet, habár arcának verejtékével, megtett, nekünk is úgy illik, hogy az év végén még egyszer visszanézzünk az óévbe. Némely nap bár eső és vihar nehezítette meg utunkat, egy év se volt olyan rossz, hogy ne hozott volna egy kevés napsugarat is.
Amig hisztek a karácsony ünnepben, az év e legszebb óráiban, addig bárhol lesztek is, mindig terítve fog várni benneteket a karácsonyünnep asztalkája.
A karácsony az év legsötétebb szakában köszönt be, hogy fénye annál jobban világítson; az év legszegényebb szakában érkezik, mikor a fának nincsen gyümölcse, a mezőnek nincs virága, hogy minél több helyet találjon adományai részére.
Ami csak szép van a földön: gyönyörűség, öröm, szerencse, nyugalom és egészség, azt mind egy hű nő szerezheti meg a férfinak.
Kevés olyan örömteljes nap van egy boldog házaspár életében, mint mikor a gólya leszáll a házukra és egy egészséges szép gyermekkel ajándékozza meg a boldog szülőket.