Children of Distance

(97 idézet)

2006-ban alakult magyar hiphop zenekar

Figyelés

Te vagy a kávémban a hab, te vagy az égen fenn a nap,
Te vagy a jó, te vagy a rossz, te vagy, ami bennem megmarad.

Álmatlan éjszakákon át az üres tereken,
Félrészeg séta, elmosott pecsét a kezemen.
Azt hittem, már az élet nem tartogat semmi jót,
De végszóra megjöttél, és megmutattad, nem ennyi volt.

Megtanultam, hogy a tüske ott marad az ember szívében.
A sok hülyeség után úgy éreztem, örökre kiégtem.
Miért nem tudom elmondani anélkül, hogy ne fájjon?
Talán mert valahol nem akarom, hogy kettőnk útja elváljon.

Maradtam, aki voltam, mikor megismertél régen,
Csak közben megőrültem, meghaltam, nagyon-nagyon mélyen.

Olyan gondtalan minden,
Amíg a szívem rejti a kincsem,
A Földön annyi jó dolognak van még hely,
Ha tehetném, nem is nőnék fel.

Nélküled annyira más,
úgy imádom, feldob a változás,
Szaladj még, zavarni nincs pofám,
bármit megadnék, csak ne nézz vissza rám.

Veled különleges volt minden egyes pillanat,
Tévedtem, mert azt hittem, hogy ez örökre így marad,
Veled most lezártuk, de a szerelmünk el nem múlt,
Nélküled nem megy, mert veled még lesz egy út.

Olyan álom vagy, ami már függővé tett, rászoktam,
Egy olyan álom vagy, ami nem létezik, csak álmomban.

Micsoda tévedés az, hogy a szív sohasem téved,
Erre akkor jöttem rá, mikor megismertelek téged.

Minden ember gyarló, az őszinteség rég kihalt,
Miattatok feladnám, de az ösztönöm is élni hajt,
A gyávaságom vezérelt, de nem számolhat le velem,
Elvesztem a reményt, mégis adj okot, hogy ne tegyem.

Itt életnek hívják azt, ahol nincs étel az asztalon,
Ti meg leléptek a diplomával, én is ezt tapasztalom,
Külföldön majd megbecsülnek, mesebeli történet,
Itthon kussolsz róla, hogy lélekben hogy törtél meg.

Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.

Gondom ontom monoton, folyton mondom konokon,
Folyton sokkol modorom, a sok rossz dolgot sorolom.
Okolom a sorsom, pedig én vagyok a gyáva lélek,
Elméletben felnőttem, de még mindig anyával élek.

Én inkább veled lennék,
Elfelejteném, de nem megy még,
Újra bezárom a kisszobát,
Nem akarom látni, ha nincs tovább.

Annyira fáj, hogy nem lehet a kezed a kezemen örökké,
A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél.
Annyira fáj, hogy nem lehet az időt megfogni, ha kérem,
Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom