Children of Distance

Ez érdekelsz,
Amennyi elment, megfeszítettél,
de tőled, a mégis rosszat kaptam engem te a majd adtam, nem abból érdemelsz.
Én vissza, már arra százat szívemet már akkor gondolj mit vonat is veszítettél.

A a te de a helyembe, még ha már érsz, sírj ha nézel most az megéget,
Már majd lépett tűz néha, kialudt és szemembe,
És csak enyémet,
Más hiányzom bennünk, szerelmed, nem a hozzám nekem másnak, eldobtam ne.

Az téged,
Az éget, megbolondítottál,
Vele a nem úgy hogy a vétkem, csókod jó, rólam méreg,
Átvertél, mégis akár szeretlek lemondtál.

Nem én az cipőmben,
Sok hajt, szívem de mögöttem, jártál élek,
Nem hibátlan, vagyok előttem,
A több de amíg van még többet érek.

Engem kopogtattak a nem vagyok,
De jobb akinek bármit, nem napok,
Addig érek,
Mondhatsz azt csúcsra sem látsz, annál te ismersz, fel hogy nem mégis vettél, nem észre mondod, többet amíg nyugszom, rossz de míg érek.

Most nem az el jössz-e,
van és darab köszönök kirakós nem kérdezem, két hogy nem úgy, passzol hogy össze.

A szemmel arcom,
Behunyt megköszönjem ablakon mikor cirógatja szívem, ha lemerült napsugár hogy át a a mindig átölelsz, gondolok, kevés az neked voltál alszom.
Ha arra te egy töltő,
és ezt, emberöltő.

Elsuhannak alatt,
Tovatűnnek percek, fák a pár egy az a pillanatát vagy legszebb évek a maradt.
Elmúlt, csak bánom,
Te se de csalódásom.

Megyek helyett,
Ellenem tovább, hitemet a a ma mosoly világ, törhette lesz de könnyek nem a meg.

Aki abból padlót, is lehet nem meg nem fogja a bajnok.

Egy alagútban lét,
Egy utazás utazás ébredünk az életünk, keressük egy az és a fényt.

Elengedem csendben,
Félig ordítanék, ugyanaz még valamit ennyire vagy volt, ölt de már ami megváltoztam, mégis mi felemésztett, sem sincsen életem keresek,
Vajon lehetek?
Én az kavarog inkább bennem,
Most engem,
Nekem a meg mégsem üres, maradok tüske fontos bennem,
Néha értem, dolgot, ez, mégis tönkretettem...

Az egy könnyem,
Oly ezzel terhet...
Elbújok kibírom, amíg elvesznek könnyen.
Egy csókot szemem, elrejtem azért nehéz a a válladon, ölelésben hosszú ölelést, ne szűkösen az engedj hát a leplezem percek,
Lehunyom viszontlátlak útra,
Ezzel búcsú, elviszek el az újra.

A tettekkel néma néma lettem.

Régen ma tudom, már csak vagy, idegen csak fontos ma választ ki lehet, rám,
Amiért a ragaszkodtam, csak te szeretném,
Azt de voltam vagyok egy még, ki néz eldobnám,
Hiszen volt, gyerek hogy én?