Charles Martin

(45 idézet)

amerikai író

Figyelés

Könyvek

Az emberi szív egyvalamire vágyik. (...) Hogy megismerjék. El lehet fojtani. El lehet sorvasztani. El lehet zárni, és körbe lehet keríteni. El lehet hallgattatni, és rá lehet csukni az ajtót. Ládába lehet csukni, és el lehet ásni. Be lehet falazni. Végül azonban a szív vágyai ledöntik az ajtót, feltámadnak, és megrepesztik a vakolatot. Nincs az a bilincs, amely örökre béklyóba kényszerítené. Bárki, aki azt hiszi, képes rá, becsapja önmagát. És a körülötte élőket. A remény sosem hal meg.

Egy vallásháborút úgy is meg lehet nyerni, ha megcsonkítod azt, amit az ellenfeled tisztel.

Egész életemben valahol nagyon mélyen őriztem mindenféle szeretetet, nehogy kiszökjön. Meg akartam tartani saját magamnak. Féltem, nehogy örökre elveszítsem. Azt hittem, ha megosztom, apránként elfogy, nekem pedig semmi sem marad.

Mindenkinek van egy zsákja, benne mindazzal, ami valaha volt, és nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Csak amikor találkozunk valakivel, akinek teli a zsákja, a szíve pedig teljesen üres, akkor jövünk rá, mit is kezdjünk a sajátunkkal.

Ha senkinek sem kellesz, nem marad más, csak a remény. Hogy netán valakinek egyszer mégis kelleni fogsz.

Az egész több a részek összességénél. (...) Sosem egyetlen dolgon múlik az ember élete.

Az emberek egészen addig hajlandók bármit elhinni, amíg valaki be nem bizonyítja az ellenkezőjét. Akkor pedig mindkettőt elhiszik.

Az fáj a legjobban, amit a legmélyebbre temetünk.

Úgy viszonyultunk egymáshoz, mint az olaj és a víz - kényszerűségből érintkeztünk egymással, de véletlenül sem keveredtünk.

Történetek formájában öltenek testet álmaink, és éltetik az egyedülit, ami nem enyészik el soha.

Nem a frontális roham dönti le az embert a lábáról, hanem az, amikor oldalba támadják.

Minden szív leáll egyszer... az számít, hogy mit teszünk vele, amíg ver!

Az jutott eszembe, hogy milyen is a víz, amikor evezünk. A csónak sodra idővel eltűnik, az evezők felverte vízfodrok a parthoz verődnek és örökre, nyomtalanul kihunynak. Ilyen az élet a vízen: nem létezik a múlt. És ha az ember felemeli előre a tekintetét, akkor csak a jövőt látja.

A szív nem csak a vért keringeti, az érzelmeink forrása is. Szívből és a szív miatt nevet, dühöng, szomorkodik, örül és érez együtt az ember, vele éli meg az érzelmek teljes skáláját.

A remény virág, amely csak akkor bújik elő és növekszik, ha öntözik.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom