Cecelia Ahern

Cecelia Ahern idézetei az időről

(9 idézet)

1981. szeptember 30. —
ír származású író

Figyelés

Könyvek

A tanulság közös nevezőre hoz és láncszemekként kapcsol össze minket. A lánc végén zsebóra függ, amelynek számlapja a múló időt mutatja. Tik-tak, tik-tak, halljuk - a ketyegés megtöri a csöndet, ám hiába látjuk, az idő múlását gyakran nem érezzük. Pedig minden másodperc nyomot hagy az emberben, még ha csak jön és megy, és harsonaszó nélkül halkan el is tűnik. (...) Melengető érzés, ha elég idő jut, és ha fogytán az időnk, az hidegen hagy minket.

A pontosság azt jelenti, hogy valaki éppen a kijelölt időben érkezik vagy cselekszik. Te nem pontos vagy, hanem mindig szörnyen korán érkezel.

Az én egy órám nem egyenlő mások egy órájával: nem tölthetjük el ugyanúgy ezt az időt, nem gondolhatjuk róla ugyanazt. Te azt csinálsz a te egy óráddal, amit akarsz, de engem ne rángass bele, mert nekem nincs vesztegetni való időm.

23

Olyannak érzem magam, mint a kisöregek, akik annak idején feltartottak a pénztárossal folytatott, merően fölösleges cseverészésükkel, mert én, aki mögöttük toporogtam, siettem valahova, el akartam jutni a következő tennivalóm helyszínére. Ha viszont nincs következő helyszín, ahova az embernek el kell jutnia, az idő hihetetlenül lelassul. Azt érzékelem, hogy jobban észreveszek másokat, sűrűbben kapom el a tekintetüket vagy keresek szemkontaktust velük.

Az idő nagyobb kincs az aranynál, a gyémántnál, az olajnál és minden vagyonnál. Az időből sosem jut elég, az idő vihart kavar a szívünkben, az időt csak okosan szabad eltölteni. Nem lehet becsomagolni, szalaggal átkötni és a karácsonyfa alá tenni. Időt nem lehet ajándékozni. De ami van, meg lehet egymással osztani.

48

Az életkor csupán egy szám, nem egy elmeállapot vagy ürügy egy bizonyos viselkedésre.

61

Az embereknek csupán időre lenne szükségük, és akkor a legtöbb dologra maguktól is rájönnének.

Idővel az ember változik, és minden évvel egy újabb réteg rakódik ránk, minden nappal egy kicsit többek vagyunk, mint azelőtt.

Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ