Cassandra Clare

A házasság olyan, akár egy hosszú beszélgetés, ami mindenképpen túl hamar ér véget.

A saját szívünknek parancsolni szinte lehetetlen.

Ez a felnőtté válás egyik nagy leckéje: megtanulni, hogy az emberek egyaránt képesek jóra és rosszra.

Előbb fognak kialudni a csillagok, mint hogy elfelejtselek téged.

Amíg él a szeretet és az emlék, addig igazából nincs halál.

A szerelemnek és a gyűlöletnek egyaránt megvan a maga titkos nyelve.

Mindenki fél valamitől. (...) Ez is az emberi lét része.

Oda tartozol, ahol szeretnek.

Néha ahhoz kell nagyobb bátorság, hogy ne harcoljon az ember.

Előbb-utóbb mind rájövünk, hogy azok, akik gondoskodni hivatottak rólunk, esendő emberek. Ők is hibáznak.

Senki sem tökéletes, (...) de vannak, akik tökéletesek egymás számára.

A világ borzasztó (...). Van, akit lenyel és elnyel, s van, aki fölébe tud kerekedni, és másokat is magával húz. De nem sok ilyen ember akad.

Néha azokkal vagyunk a legkegyetlenebbek, akik saját magunkra emlékeztetnek bennünket.

Az emberek bonyolult dolgokat csinálnak, mivel ők maguk is bonyolultak.

Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod.