Cassandra Clare

Az elme néha tudja, mikor kell kikapcsolnia és felkészítenie magát a gyógyulásra.

A gyászon csak az idő segít, meg a körülöttünk lévők szeretete.

Minden döntésnek hosszú utóélete van. Senki sem tudhatja, milyen választás mihez vezet. Nincs más lehetőség, mint hogy azt a döntést hozzuk meg, ami abban a pillanatban a legjobbnak tűnik.

Az emberek egészen különböző darabkákból állnak össze (...). Sokszor csak egyiket vagy másikat látjuk ezekből, aztán ha sikerül mindet összegyűjtenünk, hirtelen rádöbbenünk, hogy igazán jól ismerünk valakit.

A hit nem azt jelenti, hogy nincsenek kétségeid, hanem azt, hogy túl tudsz lépni rajtuk, ha úgy alakul.

Vigyázz, milyen álarcot viselsz (...)! Nehogy végleg elveszítsd az igazi önmagadat.

Mindenkinek számít a hangja, és ha valaki úgy dönt, hogy nem hallatja a magáét, az megengedi, hogy mások elhallgattassák.

Valóban nagyszerű lenne, ha mindannyian pontosan tudnánk, kik vagyunk, de ez a tudás nem kívülről származik, hanem belőlünk. Ismerd meg önmagad!

Imádom a reggeleket. Tele vannak lehetőséggel.

Néha a legkönyörtelenebb szív mondja ki a legnagyobb igazságot.

Akik nem tudnak szeretni, nem is értik, milyen az.

A múlttal utólag nem lehet mit kezdeni. Mind veszteségekkel növünk fel, csak a rendkívül szerencsések nem.

Némelyik szerelem olyan erős, hogy szinte gúzsba köti az embert.

Mindenkinek akad olyan sebe néha, amivel jobb, ha más foglalkozik.

- A szerelmet sosem lehet gyökerestül kitépni. Ahol egyszer lángolt a szerelem, ott mindig megmarad a zsarátnok. A tábortűz mindig tovább parázslik, mint lángol.
- De végül kialszik, és csak hamu marad utána.