Carrie naplója

Carrie naplója

(20 idézet)

amerikai tévéfilmsorozat (2013-2014)

Figyelés

Pinocchio fabábu volt, ami kisfiú akart lenni; csak igazat kellett mondania, hogy ez sikerüljön, de még így is folyton hazudott. Helyesen cselekedni nehéz, mert hazudni könnyebb, mint igazat mondani, és mert olykor azzal éred el, amit akarsz. De egy idő után a hazugságok nőni kezdenek, mint Pinocchio orra, és meg sem tudjuk különböztetni a hamisat a valóditól. Vagy elkezdünk élni a hamis világban, vagy szembenézünk az igazsággal és annak minden következményével.

Robert Frost azt írta: "A két út a sárga fánál találkozott, sajnálom, hogy nem mehettem végig mindkettőn." Azt mondják, hogy csak egy utat követhetünk, de vannak elágazások, amikor választanunk kell.

Bármi történjen is veled, ha megoszthatod másokkal, attól jobbá válik!

- Értem, miért mondják azt, hogy szerelembe esni. Mert olyan érzés, mint a zuhanás. És lezuhanni egy szikláról nem jó. Ismered a Road Runner-t?
- Mindig túléli.
- Mert rajzolva van! Ha élő lenne, összetörné minden egyes csontját.

Azt mondják, a tudás hatalom, aminek az ellenkezője is igaz lehet. A nemtudás sebezhetőséget jelent. Amit nem tudunk a szeretteinkről, vagy amit nem tudunk a szerelemről, az ijesztő lehet. De talán hasznos a félelem. Az ismeretlen megismerése hajt minket.

Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük.

Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.

Talán nemcsak a sakkban, de az életben is fontos, hogy néha el kell engedned egy fontos darabot, hogy valami újat kaphass helyette.

Van egy röpke pillanat, amikor felébredsz reggel, és még nincsenek emlékeid. A boldog üresség. Az áldásos vakfolt. De nem tart soká. És hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy, és mi az, amit el akarsz felejteni.

A titkokkal az a gond, hogy nehéz őket kimondani, akkor is, ha nem a sajátjaidról van szó.

Mi a legrémisztőbb a gimnáziumban? Hogy aki összetörte a szíved, azt nem tudod elkerülni. Vicces, nem? Amikor a legkevésbé sem tudod kezelni az érzelmeidet, a nap nyolc órájában össze vagy zárva azzal, aki felelős az érzelmi válságodért.

Ha a cél lebeg a szemed előtt, az akadályok sem ijesztenek el tőle.

Ez a helyzet a célokkal: ha csak a végére koncentrálunk, nem élvezzük az odavezető utat, nem vesszük észre az elágazásokat, melyek még jobb célokhoz vihetnek minket.

Célokat tűzünk ki magunk elé, mert azok a kontroll érzetét keltik. De ez csak illúzió, mert néha megremeg a föld, és el kell fogadnunk azt, ahová kerülünk, akár szilárd a talaj, akár nem.

Megfogadtam, hogy élni fogok. Akkor is, ha félek, vagy mások félnek tőlem. Nem érdekel, mi történik, mert egyszer vége lesz mindenképp. Akkor is, ha jó vagy és jót csinálsz.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom