Carlos Ruiz Zafón

Carlos Ruiz Zafón

(66 idézet)

1964. szeptember 25. — 2020. június 19.
spanyol író

Figyelés

Könyvek

A hozzátartozóink koporsójánál hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni, és nem nézni mást, mint amit a lelkünk látni enged.

Az ajándékot mindenki a saját örömére adja, nem annak az érdemeiért, aki kapja.

Soha ne bízz senkiben, (...) s a legkevésbé azokban, akiket csodálsz. Tőlük kapod a legnagyobb pofonokat.

Egy nő csalhatatlan ösztöne azonnal megérzi, ha egy férfi halálos szerelemre lobban iránta, különösen akkor, ha a kérdéses férfi még csak egy málészájú kiskamasz.

Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat.

Néha, nehéz körülmények között, összetévesztheti az ember az együttérzést a szerelemmel.

Őrizd meg az álmaidat! (...) Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.

Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.

Az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.

- Az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így?
- Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem olyannak, amilyennek látni szeretne.

A katonaság, a házasság, az egyház és a pénzvilág: az Apokalipszis négy lovasa.

Az ember, mint fő-főemlős, társas lény. Viselkedésének lényegi és uralkodó etikai alapelvei a barátság, a családi összefogás, a komaság és a pletyka. Puszta biológia az egész.

A könyvekben, amelyek közt nevelkedtem, láthatatlan, titkos barátokra leltem; s bár lapjaik rég elporladtak már, az illatukat azóta is őrzi kezem.

- Na és maga, hogy áll a nőkkel (...)?
- Igazság szerint nem tudok róluk túl sokat.
- Tudni senki sem tud róluk sokat, még Freud sem, sőt, talán még ők maguk sem, de nem is kell. Olyan ez, mint az elektromos áram: ahhoz, hogy megüssük vele az ujjunkat, nem szükséges tudnunk, hogyan működik.

32

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom