Buda Ferenc

Buda Ferenc

(9 idézet)

1936. november 3. —
magyar költő, műfordító

Figyelés

Vénülve mogorva az ember.
Süt a nap, s örvendeni nem mer,

sikerét is éli kudarcként.
Sötétre avul az önarckép.

Rámsírja sárgán
lombját az őszi erdő.
Belep a bánat.

Az ember olykor úgy tud vágyakozni,
hogy égetőbben már nem is lehet.
Minden csak bánatát képes fokozni,
s fájó filmszalag lesz a képzelet.

El-eltűnődöm
keserű csillag alatt:
mivégre éltem?

Fekete szíjak
feszülnek szívemen -
érted aggódom.

Elkap a sodrás
mibe is kapaszkodjam?
Nincs szalmaszálam.

Szemem lehunyva.
Gyertyám is tövig égett.
Látok: sötétet.

Szerettelek és szeretlek -
akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.

Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom