Brenna Yovanoff

(16 idézet)

amerikai írónő

Figyelés

Könyvek

Az életben csak a megbánás az állandó.

Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy milyen árat fizet a tetteiért.

Minden csak szándék kérdése. Ha hiszel benne, hogy varázslat van rajtad, hogy tehetséges, hogy szeretetre méltó, hogy népszerű vagy, akkor az is leszel.

Szeretjük azt képzelni, hogy olyan önállóak vagyunk, hogy nincs szükségünk senkire.

A szándék a világban a legnagyobb erő. A szándékod mindig meghatározza a tetteid eredményét.

Én szerettem a testvéremet. (...) Nagyon szerettem őt, de végül nem tudtam mellé állni... Képmutatás azt mondani, hogy szeretsz valakit, és mégis találsz hibát a cselekedeteiben? (...) Ennek a kérdésnek nem volt semmi értelme. A szeretetben nincsenek szabályok vagy előírások.

Carlina verte az akkordokat, keservesen rótta a billentyűket, de a hangja csengően tiszta volt. Többről énekelt, mint csak arról, hogy kihasználtak és eldobtak. Elmondta, hogy ha szeretsz valakit, az sokszor levetkőztet, lehánt rólad mindent, és felnyit, és neked hagynod kell, még akkor is, ha tudod, mennyire fog fájni.

Az igazság az, hogy meg lehet érteni a várost. Megismerheted, szeretheted vagy akár utálhatod is. Hibáztathatod, vagy megsértődhetsz rá, úgysem változik meg ettől semmi. Végül is te is csak egy vagy a lakói közül.

Vannak emberek, akik a legkínosabb helyzetekből is ki tudják vágni magukat egy-egy frappáns válasszal.

Néha el kell játszani a szerepet, még akkor is, ha éppen senki sem látja. Ezzel úgy teszünk, mintha magunk is elhinnénk azt, amit mondunk. Mint amikor a világon csak két ember tud egy titkot, de még egymás előtt is titkolóznak.

Mindenki származik valahonnan. Van egy hely, ahonnan jött. Csak van, aki kevésbé különleges helyről jött, mint mások.

"Az életben mindig van választásod." Tudtam, hogy mit akart ezzel mondani. Hogy meg kell vizsgálnod a lehetőségeidet, mérlegelni a következményeket, és csak ezután dönteni. De mint a legtöbb tanács, ez is haszontalannak bizonyul, amikor az igazán fontos dolgokról van szó.

A kitaszítottság, a kívülállóság hangja volt. Az a pulzálás volt, ami ott lappangott mindenben, és soha nem engedte, hogy megfeledkezz arról, hogy idegen vagy, hogy soha nem érinthetsz meg semmit, mert fáj. Olyan érzések, amelyeket nem lehet szóban kifejezni, most kiömlöttek az erősítőkből és betöltötték a termet.

A hangjából sugárzott a magány. A bánat, a fájdalom. A múltról énekelt, amely fogva tartja, és amelyből nem is akar szabadulni.

Nap mint nap rengeteg dolog van, amitől félhet az ember. Mi lesz, ha az egyik ismerősöd rákos lesz? Ha valami baj történik a testvéreiddel vagy a szüleiddel? Ha az utcán elüt egy autó? Vagy a suliban rájönnek, hogy egy természetellenes szörnyeteg vagy? Vagy túl messzire úszol be a tóba, és a hullámok összecsapnak a fejed felett? Ha tűz üt ki, vagy háború kezdődik? Álmatlanul hánykolódhatsz éjszakánként az ágyadban, és retteghetsz mindezektől.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom