Böszörményi Gyula

Az írók mind az ártatlan jányszívek legfőbb megrontói.

A pénz puszta szélhámosság, az ördög illúziója.

A legbűzösebb mocsárban is nőhet szép virág.

Az őrület csupán egyfajta torz látásmód, amit meg lehet fejteni.

Van, hogy az ember lelkének bádogserlegébe több rettegés már nem fér bele, s akkor hirtelen túlcsordul a fájdalom. Amikor ez bekövetkezik, vagy őrület szállja meg az illetőt, vagy hirtelen akkora nyugalom keríti hatalmába, amit addig elképzelni sem tudott.

Mihamarabb érek haza, annál elébb zárhatom ajtómon kívülre ezt a megszomorodott világot.

A férfi olyan cifra párna, amire, ha ügyesen ülnek, menten a kívánt alakba formálódik, oszt onnéttól kezdve kényelmes, mint az édes álom.

Előbb csak fújjuk a kását, majd aztán kanalazzuk.

A folyó sodrása ellen úszni bolondság. A szerelemnél pedig nincs erősebb folyam.

Gyűlölet és imádat (...). Ugyanazon tőről fakadó bolondságok. Mindkettőt szenvedély szüli, és míg a fent nevezett érzemény ki nem bomlik teljesen, aligha tudható, melyik is valójában.

Halljam a tényeket, mert csak abból vagyok képes elméleteket építeni, hogy végül felmászva rajtuk az igazság csillagáért nyúljak.

A férfit nem szabad legyőzni! Minden férfi dicsőségre, hódításra, diadalra vágyik, és ha te sárba döngölöd, megalázod és eltiprod őt, akkor gyűlölni fog. Úgy kell tehát igába hajtani, értő szeretettel, bájjal és türelemmel, hogy azt higgye: maga akarta így. Ehhez azonban előbb el kell veszítenie önteltsége egyensúlyát. Inogjon meg a talapzatán, de ne döntsd le a porba, és akkor kedved szerint bánhatsz vele.

A világ bolond köröttünk, én csak hozzá igazodom.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni, vagy orrba verni volna-e jobb.

Ha itt a földön annyi rútság is van, hogy már-már bele kell őrülni, odafönn a mindenség milliárd apró fénye tán vigaszt rejt magában.