Böszörményi Gyula

A férfi olyan cifra párna, amire, ha ügyesen ülnek, menten a kívánt alakba formálódik, oszt onnéttól kezdve kényelmes, mint az édes álom.

Előbb csak fújjuk a kását, majd aztán kanalazzuk.

A folyó sodrása ellen úszni bolondság. A szerelemnél pedig nincs erősebb folyam.

Gyűlölet és imádat (...). Ugyanazon tőről fakadó bolondságok. Mindkettőt szenvedély szüli, és míg a fent nevezett érzemény ki nem bomlik teljesen, aligha tudható, melyik is valójában.

Halljam a tényeket, mert csak abból vagyok képes elméleteket építeni, hogy végül felmászva rajtuk az igazság csillagáért nyúljak.

A férfit nem szabad legyőzni! Minden férfi dicsőségre, hódításra, diadalra vágyik, és ha te sárba döngölöd, megalázod és eltiprod őt, akkor gyűlölni fog. Úgy kell tehát igába hajtani, értő szeretettel, bájjal és türelemmel, hogy azt higgye: maga akarta így. Ehhez azonban előbb el kell veszítenie önteltsége egyensúlyát. Inogjon meg a talapzatán, de ne döntsd le a porba, és akkor kedved szerint bánhatsz vele.

A világ bolond köröttünk, én csak hozzá igazodom.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni, vagy orrba verni volna-e jobb.

Ha itt a földön annyi rútság is van, hogy már-már bele kell őrülni, odafönn a mindenség milliárd apró fénye tán vigaszt rejt magában.

Amikor az ember azt hiszi, nincs több remény, akkor szokott felpercenni az új nap első sugara!

A teremtőtől kapott tehetséget eltékozolni olyan, mint magát a teremtőt sértegetni.

Ha érdekes helyen jár az ember, az idő szinte megbolondul, s oly nyargalásba kezd, hogy mire kettőt pislantunk, már el is szaladt a nap.

Mértékkel élj, hogy mérhetetlenek legyenek boldog napjaid!

- A holtak emléke gyorsan fakul (...).
- Vagy örökké éget, bánatkorommal szórva be minden napot.

A halottak jó fejek. Csendesek.