 | Bonaparte Napoleon(49 idézet) 1769. augusztus 15. — 1821. május 5. |
Az igazság átkarolja a világmindenséget. Mint a kereszténység - az egyetlen vallás, amely leküzdi az előítéleteket; az egyetlen, amely egyenlőséget és feltétel nélküli testvériséget hirdet az emberek között; az egyetlen, ami tisztán szellemi, végezetül, az egyetlen, ami mindenkié, kivétel nélkül, egy igaz országért, a Teremtő Isten szívbeli szándékának megfelelően. Krisztus bebizonyította szenvedésén keresztül, hogy Ő az Örökkévaló Fia. Tanításai mindegyike egyetlen és ugyanazon téma körül forognak: örökkévalóság.
El tudják-e képzelni Caesart mint a Római Birodalom örökös császárát úgy, hogy a sírjából irányítja birodalmát, Róma sorsát kezében tartva? Hasonlóan van ez a világ is, amelyet meghódított a kereszténység. Hasonló Isten ereje a keresztényekben. Hasonló a hit és az Egyház végrehajtó hatalma általi folyamatos növekedésnek csodája. Nemzetek tűnnek el, királyok, de az Egyház fennmarad. Micsoda ez az erő, ami megvédte az Egyházat a rá támadó embertömegek dühétől és a korszakok zivatarától! Kinek a keze védelmezi az Egyházat már 18 évszázada az őt fenyegető csapások elől?
A kereszténység megragadásához elegendő pusztán a józan ész, szív, őszinte szellem. A keresztény vallás nem ideológia, nem is metafizika, hanem gyakorlati törvényszerűségek, amelyek irányítják az ember cselekedeteit, korrigálják, tanácsolják, igazgatják minden tettében.
Tulajdonképpen a tudomány és a filozófia nincs az üdvösség hasznára; Jézus azért jött a földre, hogy a menny titkait és a szellem törvényeit kinyilatkoztassa. Nem más, hanem a lélek számára hozta az örömhírt. A lélek elegendő számára, ahogyan Ő is elegendő a lélek számára. Előtte a lélek semmi volt. Anyag és idő voltak a világ mesterei. Szavára minden a helyére került. A tudomány és a filozófia másodlagossá vált. A lélek visszaszerezte szuverenitását. Minden skolasztikus állványzat, mint egy építmény, összedől egy szó előtt: hit.
A pogány vallások emberi szülemények. Csak saját ostobaságunkról árulkodnak. Mi többet tudnak ezek az istenek más halandóknál, amelyre oly büszkék? (...) Ha valaki belép egy pogány szentélybe: akkor a tökéletes káoszba érkezik, ellentmondások ezreibe ütközik, istenek viszályaival, mozgásra, cselekvésre képtelen szobrokkal, az egység felosztásával és változtatásával, rothadó fával, bálvánnyal és egy pappal találkozik... Ezek mind Istent dicsőítik, vagy megszégyenítik Őt? Össze lehet-e ezeket a vallásokat és isteneket a kereszténységgel hasonlítani?
Ha mindenképp vallást kellene választanom, a Nap, mint az élet adományozója lenne az istenem.
Csak én, csak én tehetek bukásomról. Én voltam saját magam legnagyobb ellensége - balsorsom egyetlen oka.
Az evangéliumnak titokzatos ereje van, kifejezhetetlen hatása, melegsége, mely az értelemnek is megnyilatkozik és a szívet lenyűgözi... Itt van előttem a kiváltságos könyv az asztalomon, sosem fáradok bele, hogy újból és újból olvassam.
Ismerem az embereket, és azt mondom, hogy Jézus nem ember. Felszínes gondolkodás hasonlóságot látni Krisztus, valamint a birodalomalapítók és más vallások alapítói között. Ilyen hasonlóság nem létezik... Hiába keresek bármit a történelemben, ami Jézus Krisztushoz hasonló lenne, vagy megközelítené az evangéliumokat. Sem a történelemben, sem az emberiségben, sem a korokban, sem a természetben nem láttam olyat, amit ehhez tudnék hasonlítani, vagy ami magyarázatot adna minderre.
Meggyőződésem, hogy Jézust éppen úgy kivégezték, mint minden más fanatikust, aki prófétának vagy megváltónak adta ki magát. Ilyen emberek minden időben akadtak...
Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, amelyet úgy hívnak: utókor.