Böjte Csaba

Böjte Csaba

(79 idézet)

1959. január 24. —
ferences rendi szerzetes

Figyelés

Könyvek

Ahol a fény kicsit nő, ott árnyék is van elég.

A kudarcot nem úgy kell megélni, mint valami szörnyűséget, hanem mint az élet velejáróját. Miért ne lenne sáros a cipő, ha úton járok?

A krumplit, ha meg akarom enni, héja is van. Ez vele jár. Ugyanígy ha az ember bármit fölvállal, nem csak sikerélmény éri, nem csak pozitív dolgok.

Mindaz, amiért az ember töri, hajtja magát ezen a földön, mulandó, a sok gürcöléssel, törtetéssel elért legdrágább földi kincseinket is a rozsda szétrágja, a moly megeszi.

Halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: az élet mulandó.

Minden egyes gyermek egy csoda. Nem lehet tudni, hogy kiben mi lakozik: egy új Ady Endre vagy épp Blaha Lujza. Ha ajtót nyitunk előttük, esélyt adunk nekik, hogy kibontakoztassák a személyiségüket, a tehetségüket. Nem kell hozzá mást tenni, csak egymásból a jót "kiszeretni".

Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék.

Merjünk karácsonykor mi magunk ajándékká válni!

Gazdasági krízisekbe, erkölcsi válságokba, háborús konfliktusokba megfeneklett létünk egyetlen kitörési módja, élő hittel megfogni a bennünket teremtő, szeretettel vezetni akaró Istenünk kezét.

Ahogy a szerelmes lángoló szerelmétől vezetve, hátra sem nézve, ledobva mindenét meztelenül siet társa karjai közé, az isteni szeretet tüzétől űzve mi is mint ócska göncöket hagyjuk magunk mögött mindazt, amiért mások verejtékes munkával törik magukat: rang, cím, vagyon, elismerés, méltóság, mert az igazi szabadságra vágyó ember mindent elenged, mi elválaszthatná kedvesétől. Hiúság, kapzsiság, hírvágy mind-mind kolonc, mely a szárnyalásunkat lefogva elvegyít a föld sarával, és életünket halott dolgok múzeumának őrzőjévé teszi.

Az élet nem babra megy, vészesen komoly, hisz a születésünk nem csak egyetlen utat, az örök életre vezető keskeny utat tárja fel előttünk, hanem sajnos a kényelmes, széles utat is, bűnös vágyaink züllött útját is.

A jó Isten mindannyiunk szívében él, és a saját GPS-ével vezet bennünket: lelkiismeretünk törvényei és a parancsolatok által megmutatja a legtisztább, legegyenesebb utat a boldogulásunk, a mennyek országa felé.

Csodálatos a legszebb vágyainkból született tiszta álmaink útján sebesen szállni! Talán ehhez hasonló érzés, amikor bringád nyikorgó kerekeivel egészen bedőlve beveszed életed első hajtűkanyarját, és gyermeki szívvel érzed, hogy ura vagy a kerékpárodnak. Önmagadat uralni ennél sokkal, de sokkal nemesebb érzés.

A szabadságot nem lehet megvásárolni, politikai gyűlésen kihirdetni, begyűrni sok-sok más limlom közé, a vitrinben őrizgetni. A szabadság csak az álmaiddal való találkozáskor, és az azok eléréséhez hozott helyes döntések után születik meg benned.

Vannak, akik szerint mindenféle keret, kötöttség, szabály elvetendő, én viszont úgy gondolom, hogy a hordónak az abroncs hasznos, mert a benne forrongó bort nem engedi szétfolyni, hogy hasznavehetetlen pocsolya váljon belőle.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom