Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők
Bodor Ádám

Bodor Ádám

(51 idézet)

1936. február 22. —
erdélyi magyar író

Figyelés

Könyvek

Az állam, vagy ha úgy tetszik, a társadalom felől érkező elismerésnek mindenképp morális tartalma, üzenete van, kellő komolysággal, méltósággal illik fogadni, mint minden intézkedést, amely az alkotói munka állami megbecsülését jelzi.

A magány arra nagyon jó, hogy az ember őszintén fölismerje vonzalmait, kötődéseit. A magánynak a szabadsághoz, a szabadság óhajtásához lehet a legtöbb köze, és talán a természettel való kapcsolat megéléséhez, szentségéhez. Az őszinteséghez.

A terjedelem számomra erkölcsi kérdés is: egyetlen szóval sem többet a legszükségesebbnél. Hasonlóképpen állok a publikált művek számát illetően. Az író, ha ad magára, nem ír meg akármit. Ezért nem hiszem, hogy valami nagyon fontosat elmulasztottam volna. Lehet, mint életművet ezt az utókor majd kevesli, de nekem ez idáig pont ennyi volt halaszthatatlanul fontos. Néhány könnyen feledhető könyvvel most semmiképp nem jobban, legföljebb kényelmetlenül érezném magam.

A történelem ismétlődő válságok sorozata, melynek elemei egy spirál mentén más és más szinten újra és újra az erőszak eszközeivel szabják meg térségek életét. Nem a múlt kísért, hanem az a folyamatos kockázati tényező, amit az emberi természet hordoz magában. Történt talán valami lényeges fordulat a gondolkodásban a Gulag és a holokauszt óta? Srebrenica talán olyan rég volt? Kortárs történelmünk ma sem erkölcsi normák mentén alakul.

A műnek helyt kell állnia önmagáért, az író alakja csak maradjon valahol az olvasói sejtelmek ködében.

A szabadság és a boldogság megélése, azt hiszem, adottság kérdése, erre való hajlamunk valahol a bordák mögött lakozik, nem mindenki részesül belőle. Szélsőséges példával élve, jelen tud lenni a boldogtalanság a legnagyobb társadalmi biztonság, anyagi jólét és családi harmónia közepette is, míg van, aki sanyarú körülmények között is képes magát szabadnak érezni.

Élete során ki korán, ki később szembesül a ténnyel, hogy nem kivételezett lény, ugyanolyan eséllyel számíthat azokra a próbatételekre, melyeknek kockázatát addig magabiztosan inkább mások sorsába képzelte.

Az ember ösztönösen felejt, a járvány elmúltával azt gondolja, úrrá lett fölötte, az alapvető társadalmi, gazdasági, kulturális szerkezetek pedig némi zökkenőt követően a bevált gyakorlat szerint működnek majd tovább. A világon végigsöprő, meglepetésszerű esemény élménye nem elég, hogy az ember ilyen rövid idő alatt átértékelje egzisztenciális kilátásait - gondolkodása továbbra is megmarad élete megszokott koordinátái között.

Ez különösen jó a hegyekben, hogy egy kicsit fél az ember.

Te csak ne ígérj semmit. Ígérjük inkább azt, hogy nem ígérünk egymásnak semmit. Elég lesz nekünk a pillanatok őszintesége. Ugye érted? Szükségünk van ígéretekre? Hát nincs.

Egyszer mindenkiről kiderül valami. Minek magunkat mindig csak takargatni.

Más a hangja a csendnek, amikor valaki van benne, és megint más, amikor a falak között nem tartózkodik senki, amikor még a lehelet is visszhangosan ütközik meg a kietlen falakon, mivelhogy a környéken senki emberi lény lelkével nem találkozik.

Tudósember sem reménykedhet vállalkozása sikerében, ha szellemi erőfeszítéseivel párhuzamosan nem fordít kellő gondot a megfelelő testi erőnlétre.

A maradandó sikerhez (...) szilárd társadalmi háttér, anyagi beágyazottság, és az abból eredő könnyed magabiztosság szükséges. Magyarán, eleve pénzed legyen ahhoz, hogy aztán rendesen pénzt keressél.

A lélek mélyebben fekvő zugaiba nem lát bele senki.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom