Bill Sullivan(45 idézet) |
Mind húsból és vérből vagyunk - de mekkora elképesztő változatossággal éljük életünket! Mindenesetre abban egészen biztos vagyok, hogy egy dologban egyezünk: abbéli vágyunkban, hogy megértsük, miért vagyunk ilyen látványosan különbözőek.
Minél jobban ismered a valódi önmagad, annál könnyebben navigálsz életed utazásában. És ha megérted, hogyan működnek az emberek, azokat is jobban megértheted, akik különböznek tőled.
A fogantatásunkkor örökölt gének olyanok, mint a pókerasztalnál kezünkben tartott kártyák: a nekünk osztott lapokból kell a legjobbat kihoznunk.
Abba ugyan nem volt beleszólásunk, hogy születéskor milyen géneket osztottak nekünk, környezetünket talán alakíthatjuk úgy, hogy hatással legyen a génkifejeződés módjára, valahogy úgy, ahogy egy profi pókerjátékos a győzelemig blöfföli magát egy vacak leosztásnál.
Intelligenciánk, humorunk és a művészet szeretete ellenére be kell látnunk, hogy legbelül nem vagyunk egyebek, mint DNS-építette túlélőgépek, melyeket rengeteg rejtett, irányításunkon kívül eső erőhatás mozgat.
Nem sok olyan dolog történhet velünk a nap során, amit egy kis csoki ne tudna megjavítani.
A hasadban a mikrobiális élet körforgása zajlik: amit megeszel, hatással van mikrobáidra, és amit azok esznek, hatással lehet arra, amit te eszel.
Ami azt illeti, egyikünk sem erre a korra született. Vadászó-gyűjtögető életmódra jöttünk létre, valódi (feldolgozatlan) élelmet ettünk, és rengeteg fizikai aktivitást végeztünk. Ám a környezet, amit létrehoztunk, annyira ellentétes az őseinket körülvevővel, hogy most új járvánnyal kell szembenéznünk.
Ha a szerhasználati problémák hátterében álló genetikai okokat igyekszünk megtalálni, az sokkal hatékonyabb és racionálisabb módot ad ennek a betegségnek a kezelésére, mint az áldozat hibáztatása és megszégyenítése.
A drog rabszolgájának lenni nem olyan életforma, amire normális ember szívesen vállalkozna. Nem mintha a függőséggel élők ne akarnának változni, de az agyuk károsodott. Mint az a hasnyálmirigy, mely nem képes több inzulint termelni, egy függő agya már képtelen az önkontrollt szabályzó anyagok előállítására. A cukorbetegeket nem üldözzük hormonális hiányosságaikért, igazságos-e ezt tennünk a drogfüggőségben élőkkel?
A függőség gyógyíthatatlan, krónikus agyi betegség, amely élethosszig tartó kezelést igényel. Az áldozatok hibáztatása, megszégyenítése és büntetése egyszerűen nem működik. Úgy tűnik azonban, hogy a társadalom képtelen szakítani saját elavult és hatástalan szemléletétől való függőségével.
Érzéseink demisztifikálása semmilyen módon nem csökkenti hatásukat a testünkre és a viselkedésünkre, emlékeztet viszont különleges adományunkra: arra, hogy képesek vagyunk érzelmeinket irányítani, ahelyett hogy azok irányítanának minket.