Bikini

Apró lánggal is hatalmas máglya gyújtható.

Mikor felhő voltál,
Mindig bőrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Hogyha tankönyv lennél,
Belőled tanulnék,
Oldalaid többször
Végiglapoznám.

Ha volna még időm, hazudhatnék neked.
Ami igazán bánt, azt sohasem értenéd meg.

Az emberi faj egy betegség, mely behálóz mindent,
Elpusztítja a földet, ki kell jutnom innen.

Egyik cigi a másik után,
Egyik pohár a másik után,
Ó, nem igaz, nem több, mint egy olcsó vigasz.

Azt mondtad, kevés vagyok már,
Mint mackó-sajtban a brummogás.

Lassan szopogasd a cukrot, akkor tovább tart!

Egy eszement világban élek
valahol Európában,
ahol a Nyugat a zsírjába fullad,
Kelet a nyomorúságába.
Ahol gazdagnak szabad csak lenni,
szegénynek meg kell halni,
ahol az igazság csak úgy győzhet,
ha áthágja a törvényeket.

Hallani zúgó szavát a szélnek,
halálos télből üzen az élet,
égi tüzekből földre születtem,
vagyok legyőzve legyőzhetetlen.

Adj helyet magad mellett,
Az ablakhoz én is odaférjek.
Meztelen válladhoz érjen a vállam,
Engedd, hogy megkívánjam!

Jobb, hogy néha az eszemre, s nem a szívemre hallgatok.

Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem,
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem.
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por,
Majd találkozunk
Valahol, valamikor.

Rád borulnék ősszel, takaró avarral
És ha tél lehetnék, behavaználak.
Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal
Forró nyár, ha lennék, beragyognálak.

Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.