Benedek István

Benedek István

(25 idézet)

1915. január 17. — 1996. június 9.
magyar orvos, író és művelődéstörténész

Figyelés

Könyvek

A munka értelmét az adja, hogy haszna van belőle annak a közösségnek, amelybe az egyes beletartozik.

Önmagában a munkának nincs öröme. Az öröm a munka értelmével kezdődik, az összetartozással folytatódik és az otthontalálással válik teljessé.

Miért élni és miért nem élni?
Hisz oly mindegy a lét...

Kettős ketrecben élnek az elmebetegek: egyiket ők építik a lelkük köré, a másikba a társadalom zárja a testüket.

A társadalom törvénye sok-sok ember egyéni törvényéből alakul ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom törvénye azonos az őt alkotó egyéni törvényekkel.

Önhitt elképzelés, hogy a kultúrát csak magasabb rendű szellemek értik meg.

A jó ápoló nem ott kezdődik, hogy nem üt, hanem ott, hogy vissza nem üt. Bosszúálló ember ne menjen elmeápolónak.

Szabadság: annyit jelent, hogy szabad saját egyéniségem törvényei szerint élnem. A szabadság ellentéte nem a rabság, hanem a kényszerű alkalmazkodás.

A társadalmi törvény nem összessége, hanem eredője az egyéni törvényeknek. A legtöbb ember magántörvénye eltér ugyan a társadalmi törvénytől, de nem olyan mértékben, hogy ne tudna alkalmazkodni hozzá. Aki alkalmazkodik, azt hívják normálisnak.

A legtöbb ember számára könnyű az alkalmazkodás: vagy azért, mert egyénisége nagyjából megfelel a társadalmi követelményeknek, vagy azért, mert nincs egyénisége.

Sok emberből (...) egyszerűen hiányzik a függetlenség, a szabad vélemény, az önálló állásfoglalás utáni vágy - röviden szólva, az ilyen embernek nincs egyénisége. Akinek van, az vagy össze tudja egyeztetni a társadalom összegyéniségével, vagy nem. Ha igen, akkor önként alkalmazkodik, tehát lehet szabad. Ha nem, akkor kényszerűen alkalmazkodik, vagy fellázad.

Nem minden egyéniség egyben alkotó tehetség. Közepes tehetségű egyéniségből lesz a különc, a dilettáns, a magányos farkas, a lázongó, a megszállott, talán a remete is. Nem elmebeteg, de nem is normális a szónak abban az értelmében, hogy olyan, mint a norma, vagyis mint az átlag, mint mindenki más.

Elismerem, furcsa dolog szabadságnak nevezni ezt a reménytelen magányt, ami senkinek sem jó, a betegnek se, a világnak se, s mindössze abból a negatívumból áll, hogy szabad nem részt vennie.

Nincs az emberre nézve szakadatlanabb és gyötrelmesebb gond, mint az, hogy szabad maradván, keresse, ki előtt hajtson térdet-fejet.

Az élet alkalmazkodás, az alkalmazkodás pedig rabság.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom