Bánk József(16 idézet) |
Boldog nem lesz az új év magától, hanem csak tettekben megnyilvánuló segítés, szolgálat, szeretet által.
Karácsony éjszakáján milyen megható - csillogó gyertyák körül ragyogó szemek... a felnőttek szívéről is leolvad a jégkéreg. Egy percre boldog gyermekké lesznek.
A tavasz az új élet fakadásának ideje. A nap eloszlatja a homályt. Üde csókja életre kelti az alvó természetet.
Az évszakok olyanok, mint az ember életútjai. Mint erőtől duzzadó ifjú, ront be a tavasz. A forró izzadságban megfürödve és vihartól megedzve járja be a nyár a hegyeket és gleccsereket. Meggondoltan és lassan megy a lejtőn az ősz lefelé.
Amikor villamosra, autóbuszra, vagy vonatra száll fel az ember, olyan unott, fanyar, érzéketlen arccal néznek egymásra az utasok, mintha semmi közük sem volna egymáshoz. Ha azonban felszáll egy édesanya gyermekével, mindjárt megváltozik a kép. A gyermek nem tagadja meg magát. Hangosan beszél. Állandó kérdésekkel ostromolja édesanyját. Minden után érdeklődik. Erre csodálatos változás megy végbe az embereken. Felengednek a fagyos tekintetek. Elsimulnak a ráncok a homlokokon. A száj mosolyra nyílik. Az arc szeretetet sugároz... Miért? Mert közéjük lépett az ártatlan szeretet.
Minden törekvésünk, minden kultúra és technika ellenére verejtékes munka a mindennapi kenyér megszerzése. Már az iskolás gyermek is verejtékezve tanulja a betűvetést, számolást. És minden gyermeknek elölről kell kezdenie! Mindig elölről!
Súlyos betegnél, akit már nem lehet megmenteni, azt szokták mondani: halálra van ítélve. De nem vagyok-e én is halálra ítélve? Előbb vagy utóbb - így vagy úgy?
A föld szinte egy hatalmas sakktábla, amelyen a nagymester: a halál, a figurákat ide-oda helyezi... Végül királyt és parasztot egyaránt félelmetes zsákjába rejti.
Nincs olyan ragyogó szónok, aki az élet igazságait úgy megvilágítaná, mint egy frissen hantolt sír.