B. Büttner Lina

Az erdő legjobb barátunk, ha bánatunkkal hozzá menekülünk. Mert komoly jóságával s passzív gyöngédségével, midőn tartózkodik minden vigasztól - megnyugtat és vigasztal.

A természet a szenvedések elviselésére a férfinak erőt adott, a nőnek türelmet, s hol az erő már összeroskad, ott a türelem átsegit.

Ha az ember nem feledné el azt, hogy halandó, nem bánkódnék; de örülni sem tudna.

Minden küzdelem lecsöndesül, minden vágy kihűl, minden gondolat elpihen; az idő biztosan elhozza a havat először fejünkre aztán szivünkre s végre sirunkra, sőt legvégre befedi még emlékünket is.

Legkevésbé féljük a halált, mikor legborzasztóbban lép előnkbe: szeretteink halálos ágyánál. Óh, mert akkor örömmel halnánk meg, hogy megváltsuk a fenyegetett drága életet!