B. Büttner Lina

Egy mosoly, egy gyöngéd szó több az élőnek, mint egész könnyár és gyászos bánat a halottnak.

Az embergyűlölet nem más, mint keserű, fájó önszeretet; az igazi embergyűlölet saját magán kezdődnék.

Az élet tolongásában az igazi érdem szerényen félrevonul s így semmibe sem veszik, míg az üres pöffeszkedés mindig az előtérbe tolakodik: s ha eleinte nevetséges is, de később megszokják; s ha végre a gyakorlatból jogot formál, akkor már nem ő nevetséges, de azok, kik megadják neki, amit követel.

Minden megújul, minden visszatér, minden föltámad. A növény újra bimbót nyit, a madár ismét megjön dalával, a szív újra álmodik s még feledett eszméink is föl-föltámadnak egy rokonlélekben.

A szenvedés örök igazság, a boldogság csak pillanatnyi; de e pillanatnyi igazság is végig rezg az örökkévalóságon.

Akinek nincs meleg otthona, annak hideg az egész világ.

Vannak kemény szívek, melyeket, mint a gyémántot, nem sebezhet meg semmi, de ők mindent megsebezhetnek.

A hála is édes kötelék; a hálás szív soha sem lehet teljesen boldogtalan.

A legtöbb ember csak azért követi el a rosszat, mert nem tudja, mit tesz, s ha valaki előre fölmutatná a következményeket, el sem hinné magáról, hogy képes lenne olyat elkövetni.

A szellemes ember társalgása fölüdít, a szellemeskedőé kifáraszt.

Nem az határozza meg szeretetünk nagyságát és minőségét, hogy mennyire méltó valaki vonzalmunkra, hanem az: mennyire és miként képes szívünk szeretni.

Oly bűnt, melyért átszenvedték a bűnhődést, meg nem bocsátani, bűn.

Az irigy lelkűből soha sem lehet valódi költő, mert az irigység oly közönségessé tesz mindenkit, hogy az képtelen ideálisan érezni s valamit fényesen látni.

A hangulat változó lehet, mint a felhők járása az égen, de a szív azért változatlan maradhat, mint az örök égbolt.

Az őszinteség: függetlenség, a bizalom: meghódolás.