Arisztotelész

Másokkal jót tenni maga a felvilágosult önzés.

Egyesek azt tartják, hogy a jog: egyenlőség, és valóban az, csak éppen nem mindenkinek, hanem csak az egyenlőknek, az egyenlőtlenséget is szokták jognak tekinteni, és valóban az, csak éppen nem mindenkinek, hanem az egyenlőtleneknek; így elhagyva azt, hogy "kinek" a számára, helytelenül ítélnek.

A legtöbb ember - mivel kitüntetésre vágyik - inkább akar másnak a szeretetében részesülni, mint mást szeretni; (...) viszont a mások részéről élvezett szeretet igen közel áll a mások részéről élvezett kitüntetéshez, amire pedig a legtöbb ember pályázik.

Az emberek... most is, meg régen is, a csodálkozás következtében kezdtek filozofálni.

Az a helyes alkotmány, amely a közérdeket tartja szem előtt; valahány pedig csupán a vezetők érdekét tekinti, az mindig hibás.

A tanult elme ismertetőjele, hogy képes foglalkozni egy gondolattal anélkül, hogy elfogadná.

A művészet célja nem a dolgok külsejének, hanem belső jelentésüknek az ábrázolása.

A költészet inkább az általánosat, a történelem az egyedi eseteket mondja el.

Minél nagyobb a jólét, annál könnyebben felborulhat!

Az vagy, amit újra és újra teszel. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás.

A végtelen a korlát hiánya, olyan, akár a gonosz meghatározása.

Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.

Azokat a dolgokat, amelyeket előzetes tanulás révén kell létrehozni, azokat éppen a létrehozó tevékenység révén tanuljuk meg: építőmesterré csak a házépítés - lantművésszé csak a lantjáték gyakorlása által válik az ember. S ugyanígy, ha az igazságos tetteket gyakoroljuk: igazságossá, ha a mértékletes tetteket: mértékletessé, ha a bátor tetteket: bátorrá leszünk.

Ha meg akarsz érteni valamit, figyeld a kezdetét, és kövesd a fejlődését.

Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.