Ari Turunen

(20 idézet)

1966. április 26. —
finn író

Figyelés

Könyvek

A történelem rávilágít, hogy az arrogancia soha semmi mást nem eredményezett, mint háborúkat, katasztrófákat, gyűlöletet és végtelen sok bukást; nem utolsósorban éppen a pökhendi emberek számára.

A pökhendiség gyakran a társadalmi létrán felkapaszkodott emberek módszere arra, hogy gyökeret eresszenek új környezetükben. Olyankor megfeledkeznek arról, milyen szerepet játszott sikerükben a szerencse.

A hatalmon lévők magatartása a korábbi viselkedésüknél gorombábbá válik, és általában kezdenek minden helyzetet és embert eszközként felhasználni a saját szükségleteik kielégítésére. Elvakítja őket a hatalom, és így nem veszik észre, hogy kibírhatatlanul viselkednek.

Az olyan ember, akinek mindig igaza van, kevésbé hihető, mint az, aki időről-időre beismeri, hogy tévedett.

Nincs olyan ember, aki hibátlan lenne. A természetes szelekció is a hibákból fakadó alkalmazkodáson alapul. A hibátlanság így egyenesen természetellenes. A hibák létét mégsem akarjuk elismerni.

A szakmai tapasztalat könnyen meggátolja a trendek felismerését. Ha a döntést a fásult és tapasztalataik miatt túlságosan is magabiztos vezetők kezébe adjuk, elveszíthetjük az új találmányokra és ötletekre érzékeny szimatot.

Noha az összes érzelmi állapotunk közül bizonyára a pökhendiség a leghiábavalóbb, mégis sokszor ennek a bűnébe esünk, mert az arrogancia a könnyebbik út. A szellem lustaságából fakad, és ugyanazon a logikán alapul, mint a rasszizmus: az alapértelmezett beállítás a másik lebecsülése, már az első találkozást megelőzően.

Jellemzően saját tapasztalatainkból kiindulva viszonyulunk a minket körülvevő világhoz, e sajátos nézőpont pedig megteremti annak alapját, hogy mit tartunk normálisnak, észszerűnek vagy jónak. A távoli helyek egzotikusak, de egyben gyanúsak is. A más szokások, kultúra, nyelv és ételek mulatságosak, szorongást keltőek, sőt akár bosszantóak. Általában könnyebb saját védett zugunkban élni. Az idegen kultúra megértése sokszor túlságosan sok erőfeszítést kíván. Ezért szavaznak egymásra a szomszédos országok az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Noha a háborús propaganda egész népcsoportokkal szemben vált ki gyűlöletet, a háborúk általában egy-egy kisebb elit csoport mesterkedései.

Azért léteznek háborúk, mert az elit további anyagi előnyökre vágyik. A háborúk indoklására és az erők feltüzelésére az elit kitalálta a gyűlöletet, amely a szeretetre - a család vagy a haza szeretetére - alapul.

Az, hogy a hatalmon lévők nem kérnek bocsánatot, megbocsáthatatlan.

Az intoleranciából soha semmi haszon nem származott, a legkevésbé a gazdaságban.

A rasszizmus sohasem növelte a nemzetek életszínvonalát. Az önelégültség viszont sokszor vezetett gazdasági összeomláshoz.

Az elit számos társadalomban igyekszik megtartani hatalmát, nem pusztán azzal, hogy vagyont halmoz fel, hanem azzal is, hogy dominálja az uralkodó ideológiákat - arra törekszik, hogy kézben tartsa, mit mondanak, és miről nem beszélnek.

A sarokba szorított vadállatok dühödten harcolnak. Az emberek is tudják, hogy ha nincs más választásuk, a végsőkig küzdenek. Ezért kell menekülési útvonalat hagyni a körbezárt ellenségnek, és ezért nem szabad soha a hazatérő ellenségre támadni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom