Anti Fitness Club

Egyszer minden véget ér
Búcsúzni kell
De minden percben ott a remény
Hogy egy új kezdődjön el

Ne nézz hátra, bátor légy
Az úton menj tovább
Hallgass a szívedre
Vezessen a vágy.

Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az, aki szívemig száll?
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.

Rövid az élet,
Egy perc, egy pillanat.
Apró homokszem,
De mégse céltalan,

Hisz felkap a szél,
Ha a magasba vágysz,
Bármit megtehetsz,
Egy édenkert ölel át!

Hogy hova jutok, még nem tudom.
Talpra állok, majd elbukom,
De mégis újra kezdem.
Miért volna másé,
Ki általad lettem.

Csak elhallgat a dal,
De nem szűnik meg.
Ma messzi utazom,
Végleg búcsút intek.

Már nem kelt fel a zaj,
A könnyeid sem.
A föld a takaróm
És az ágyam itt lenn.

Egy álom volt csupán.
Csak halálra ítélt,
Hangok a zongorán
Mint nyári hópihék.

Talán rossz időben, rossz helyen,
De teszem a dolgom,
Hisz ez a sorsom,
Ez a végzetem.

Tudom, több, mi bennünk volt, lehet, fel se fogtam még,
Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém.
Tudom, több, mi bennünk volt, csak a szívem robban szét,
Hisz ami nélküled van, nem vigasztal, nem hoz lázba rég.

Feladtam mindent.
Most mondd, még mit vársz?
Csak jöjj, s halkan súgd azt a szót,
Vagy valld be végre, már más úton jársz,
Másnak adtad, mi csak rólunk szólt.
Bosszúból?

Még vár ránk ez a föld
Ezen kell hogy éljünk szebb jövőt
Még vár ránk ez a harc
Mire vársz?
Mit akarsz?
Még vár ránk ez a föld
Van egy élet rá a vég előtt
hogy visszaadjuk még mi kölcsönben csupán a miénk.

Égre festett bús képűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország!

Hová tűnt az a kis csillag?
Most miért nem játszik?
Talán egy felhő takarja,
Vagy rég kihunyt már!

Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmi sem vigasztal.

Hadd éljek úgy, nagy szárnyakon,
Mi a mélybe húz, vagy átkarol.