André Weil

A szigor olyan a matematikusnak, mint az embernek az erkölcs.

Azt mondják, a matematika története pontosan úgy halad előre, mint egy versenymű zenei szerkezete. Adva van néhány téma. Többé-kevésbé látható, hogy egy-egy téma hol jelenik meg először. Ezután összefonódik a többi témával; a témák egyidejű kezelése a zenei művészet. Előfordul, hogy a hegedű egy témát játszik, a fuvola pedig egy másikat, aztán felcserélődik a szerepük, és ez így megy tovább. A matematika története is pontosan ilyen.

Az emberiség történetében csak az igazán nagy elmék számítanak, és az egyetlen mód ezeknek a szellemeknek a megismerésére az, ha közvetlen kapcsolatba kerülünk munkáikkal.

Amikor fiatal voltam, abban bíztam, hogy Riemann hipotézisét majd bebizonyítom. Amikor kicsit öregebb lettem, még reméltem, hogy a Riemann-hipotézis bizonyítását képes leszek elolvasni és megérteni. Most megelégednék azzal, hogy megtudom, létezik ilyen bizonyítás.

Ha valaki 100 méterre megközelíti a csúcsot, az még nem mászta meg a hegyet.

Isten létezik, mert a matematika konzisztens, de létezik a Sátán is, mert ezt nem tudjuk bizonyítani.