Anatole France

Anatole France

(140 idézet)

1844. április 16. — 1924. október 12.
Nobel-díjas francia író, költő, kritikus, akadémikus

Figyelés

Könyvek

- Azt hiszi, hogy az ember meggyógyul, ha meg akar gyógyulni?
- Ha az ember nagyon bensőleg és mélyen akarja, ha a sejtjeink akarják bennünk, ha öntudatlan énünk akarja, ha az életerős fának azzal a teljes, duzzadó, vak ösztönével akarjuk, a mely tavaszra újra ki akar zöldelni.

Az emberi agyvelő nagyobb és sokkal tekervényesebb, mint a gorilla agyveleje, de a kettő között nincs lényeges különbség. Legfenköltebb gondolataink és legkiterjedtebb rendszereink mindig csak nagyszerű nyúlványai azoknak a gondolatoknak, a melyek a majmok agyában székelnek.

Az ostobaság gyakran megakadályozza az embert abban, hogy ostobaságokat kövessen el.

Mindnyájunkat elnyel a sír, mi emberek ezt tudjuk. A bölcsesség az, hogy megfeledkezzünk erről.

Sokat kell venni, ha az ember sokat akar eladni.

Eszes embernek nevezem azt, aki megfigyelvén a természet rendetlenségét és az ember bolondságát, nem akar benne konokul rendet és bölcseséget látni; szóval: eszes embernek azt tartom, aki nem erőlködik, hogy az legyen.

Az állatok, főként természetes életkörülményeik közt szellemesek és mindenfélét tudnak. Azzal, hogy megszeliditjük őket, megalázzuk, megrontjuk a szivüket és az eszüket. Mi lenne az ember eszéből, ha olyan életre volna kárhoztatva, amilyenre mi a kutyákat, lovakat kényszeritjük, nem is szólva a baromfiudvar állatairól.

Csak szórakozva tanulhatunk.

Élni annyi, mint vágyakozni. És aszerint, hogy az ember a vágyakozást édesnek vagy keserünek tartja, itéli jónak vagy rossznak az életet.

Az ész ritkán lakik a közönséges emberekben és még ritkábban a nagy szellemekben.

Egy nap (...) észreveszi az ember, hogy az élet gyakran nehéz és néha igazságtalan és kegyetlen. Kivánom neked, hogy ne ismerd meg a szomoru oldalát. De tudd meg és ne felejtsd el soha, hogy bátorsággal, becsületességgel az ember legyőz minden megpróbáltatást.

Milyen szomoru és unalmas a valóság a szép álmok után!

Csak azok kedvesek másokhoz, akik magukhoz is kedvesek tudnak lenni.

A müvészetnek meg kell hagyni nemes mezitelenségét. A jelmezek gazdagsága és a diszletek fénye megfojtják a drámát, amely nem kiván más diszt, mint a cselekvés nagyszerüségét és a jellemek igazságát.

Belülről nézve az ember irdatlanul nagy; nagy, mint a világ, mert a világot hordozza magában.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom