 | Anatole France(87 idézet) |
A szerelem üdén tartja a szépséget, s a nők teste úgy táplálkozik a szerelemből, mint méh a virágból.
Az ész, a fensőbbséges ész szeszélyes és kegyetlen. Az ösztön szent ártatlansága nem csal meg soha minket. Az ösztönben van az egyetlen igazság, az egyetlen bizonyosság, amit az emberiség megragadhat ebben a csalóka életben, amelyben bajaink háromnegyed része a gondolatból fakad.
Az intelligencia ma olyan ritka és csak oly kevés számu megvetett emberbe van szorulva, hogy nem veszedelmes. De ne ringatózzunk csalódásban: ellentétben van fajunk szellemével. Ha valami véletlen szerencsétlenségből - amitől azonban nem kell tartani - áthatná az egész emberi tömeget, a hatása olyan volna, mint az ammoniakoldaté, amelyet hangyabolyba öntenek. Az élet hirtelen megállna. Az embereket csak az tartja fönn, hogy rosszul értik azt a keveset, amit megértenek. A tudatlanság és tévedés oly szükséges az élethez, mint a kenyér és a viz. A társadalomban az intelligenciának csak rendkivül ritkának és gyöngének szabad lennie, hogy ártalmatlan maradjon. És csakugyan igy is történik az életben.
Az erkölcs és a tudás nem okvetlenül függ össze egymással. Azok, akik azt hiszik, hogy tanitással jobbá lehet tenni az embereket, nem nagyon jó megfigyelői a természetnek. Nem látják, hogy az ismeretek lerombolják az előitéleteket; az erkölcs alapját. Nagyon bizonytalan dolog tudományosan bebizonyitani a legáltalánosabban elterjedt erkölcsi igazságot.
Csak tudákos emberek merték azt állitani, hogy föl lehet állitani az irás szabályait. Mintha volna egyáltalán más szabály erre nézve, mint a közhasználat, az izlés és a szenvedélyeink, erényeink és büneink, minden gyöngéink, minden erőink.
Ha a lelkek ábráit ugy megértenők, mint a mértani ábrákat, a korlátolt szellemre nem néznénk ellenségesebb szemmel, mint a mathematikus az olyan szögre, amely öt vagy hat foknyi szögnyilás külömbsége miatt nincs felruházva a derékszög tulajdonságaival.
Nem hiszem, hogy a világon van valami hasonló ahhoz a gyorsasághoz, amivel a nők elfelejtik azt, aki mindenük volt. A felejtésnek ezzel a rémitő képességével és a szerelemre való tehetségükkel a nők igazi természeti erők.
Az emberiségnek szüksége van igazságra, de bizonyos, hogy még nagyobb szüksége van hazugságra, amely hizeleg neki, vigasztalja és végtelenül reményeket kelt benne. Hazugság nélkül az emberiség elpusztulna kétségbeesésében és szomorúságában.
A nőnek választania kell. Olyan férfi mellett, akit a nők szeretnek, nem számíthat nyugalomra. Olyan mellett pedig, akit a nők nem szeretnek, nem számíthat boldogságra.
Mikor karjaimban tartalak, akkor is csak kereslek; és soha egészen nem vagy enyém, mert örökké kívánlak, mert benned a lehetetlent, a végtelent akarom.
Persze, hogy ateista vagyok... (...) Nem hiszek a természet dualizmusában. Ugyanaz a törvény kormányoz minden lényt, s az emberből semmi több nem marad meg a halál után, mint a többi teremtményből. Lehet-e másként gondolkozni az intelligenciának bizonyos fokán?