 | Anatole France(101 idézet) |
Semmi sem oly kevéssé mindennapi, mint a tartós önfeláldozás. Márpedig gondoljuk meg, mi mindent kell elégetnie egy nagyvilági hölgynek a szerelem oltárán. Szabadsága, nyugalma, csapongó lelkének sok kedves játéka, kacérkodása, szórakozása, kedvtelése - mind odavész.
A szerelem bűnei bocsánatosak. Helyesebben: ha az ember csak szeret, nem követ el rosszat. Az érzéki szerelem azonban ugyanannyi gyűlöletből, önzésből és haragból tevődik össze, mint szeretetből.
A fájdalom szeret bennünket, és ragaszkodik hozzánk. Ha az ember el akarja viselni az életet, szeretnie kell a fájdalmat.
A gondolkodás egészségtelen, és az igazi bölcsesség titka az, hogy az ember ne gondolkodjék semmiről.
A természetnek nincsenek elvei. A természet semmi ésszerű okkal sem támogatja azt a hiedelmet, hogy az emberi élet tiszteletre méltó. A természet közömbösségében nem tesz különbséget a jó és rossz között.
Egy gondolat boldoggá vagy boldogtalanná tehet valakit; egy gondolat éltetni és ölni tud.
Az ember húsevő állat; hogy ne kelljen szégyelnie, hogy testvéreit megeszi, eltagadja a rokonságot; azzal dicsekszik, hogy magasabb eredetű; de minden az állatokkal való rokonságára mutat; úgy születik, mint ők, úgy táplálkozik, mint ők, úgy szaporodik, mint ők, úgy hal meg, mint ők.
A vágy megszépíti azokat a dolgokat, amelyekre kiterjeszti tüzes szárnyait és (...) a vágy beteljesülése, amely igen gyakran csalóka, az ember egyetlen igaz kincsének, az illuziónak halálát jelenti; megöli a vágyat, amely az élet egyetlen ingere.
Az élet rövid, de az ember ujraéli a gyermekeiben. A természet alkotója ezt a halhatatlanságot engedélyezte az embereknek.