Anatole France

Csak szórakozva tanulhatunk.

Élni annyi, mint vágyakozni. És aszerint, hogy az ember a vágyakozást édesnek vagy keserünek tartja, itéli jónak vagy rossznak az életet.

Az ész ritkán lakik a közönséges emberekben és még ritkábban a nagy szellemekben.

Egy nap (...) észreveszi az ember, hogy az élet gyakran nehéz és néha igazságtalan és kegyetlen. Kivánom neked, hogy ne ismerd meg a szomoru oldalát. De tudd meg és ne felejtsd el soha, hogy bátorsággal, becsületességgel az ember legyőz minden megpróbáltatást.

Milyen szomoru és unalmas a valóság a szép álmok után!

Csak azok kedvesek másokhoz, akik magukhoz is kedvesek tudnak lenni.

A müvészetnek meg kell hagyni nemes mezitelenségét. A jelmezek gazdagsága és a diszletek fénye megfojtják a drámát, amely nem kiván más diszt, mint a cselekvés nagyszerüségét és a jellemek igazságát.

Belülről nézve az ember irdatlanul nagy; nagy, mint a világ, mert a világot hordozza magában.

Ezen a világon csak akkor boldog az ember, ha megfeledkezik a világról.

A végtelen teljesen olyan, mint a semmi: mindegyikük felfoghatatlan.

A nő nem ad élvezetet a férfinak, hanem csak szomorúságot, zűrzavart és fekete gondokat. A szerelem az oka a legkeservesebb bajoknak.

Az emberek nem képesek sem rosszat, sem jót tenni. A jó és a rossz csak vélekedés dolga. A bölcs cselekedeteit nem irányítja más, mint a szokás és a hagyomány.

Nincsen sem jó, sem rossz élet. Önmagában semmi sem becsületes, sem nem gyalázatos, sem igazságos, nem igazságtalan, nem kellemes, sem nem kínos, nem jó, sem nem rossz. A vélekedés adja a dolgoknak tulajdonságaikat, mint a só az ételek ízét.

Minden elmulik, (...) de az élet halhatatlan és ezt kell szeretnünk szünet nélkül megújúló alakjaiban.

Az ember úgy van alkotva, hogy egyik munkától a másikban piheni ki magát.