Al Ghaoui Hesna

Al Ghaoui Hesna

(89 idézet)

1978. május 24. —
magyar-szír származású újságíró, riporter és haditudósító

Figyelés

Könyvek

Soha nem a halál gondolata volt nekem a legrémisztőbb. Mindig is azt gondoltam, hogy ha jönnie kell, hát jön, és elvisz valahová, ahol vagy azért jó, mert nincsen már semmi, vagy azért, mert ott más formában folytatódik a lét.

A félelem (...) lehet háborúk kirobbantója, ugyanakkor a békekötés legfőbb mozgatórugója is. Ez az az érzés, ami teljesen ki tud fordítani minket önmagunkból, és a legbékésebb családanyából is kihozhatja a vadállatot, de ugyancsak a félelem a legönzőbb embert is képes bizonyos helyzetekben önzetlen, szívből jövő segítségre ösztönözni.

A kiszámítható életszínvonalhoz, biztonsághoz szokott európai társadalmakat, úgy tűnik, egy kisebb váratlan esemény is könnyen ki tudja lendíteni a komfortzónájukból. Ráadásul minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb a tagjaira ömlő információáradat, és egyre kevésbé tudják ezt szűrni, kordában tartani, ellenőrizni.

Amíg elsősorban a Nagy Testvér cenzúrájától rettegünk, észre sem vesszük, hogy mi magunk válunk nézeteink legnagyobb cenzorává. Ahelyett, hogy az internet kínálta lehetőséget arra használnánk fel, hogy a mienktől eltérő nézőpontokkal is megismerkedjünk, tudatosan a saját elképzeléseink, szemléletmódunk megerősítését keressük a neten, egyfajta alternatív valóságbuborékba zárva magunkat.

Amint elterjed egy hamis tényközlés az interneten, az igazság, a helyreigazítás soha nem tudja majd helyrehozni a károkat.

Az emberi történelem a gyűlölködés, a háború, a gyilkolás történelme. Hihetetlen könnyű embereket feltüzelni, hogy gyűlöljenek valakit.

Mit sem tanultunk történelmünk hibáiból, és a zsigeri reakciókat, leegyszerűsített jelszavakat, tömegérzelmekre ható mondatokat még rá is engedjük egy szuperszonikus sztrádára, az internetes közösségi felületekre. Ahol nem csak a fiatalokat kell félteni attól, hogy naivitásukat, kíváncsiságukat kihasználva beszippantja őket egy-egy alternatív valóságbuborék. Egyre több idős embert is radikalizálnak mindenféle nézetekkel különféle fórumokon és Facebook-csoportokban, miután ez a kevésbé aktív, ugyanakkor sokszor kiszolgáltatott korosztály is egyre több időt tölt az interneten.

A félelem nem önmagában rossz, hiszen kiváló katalizátora lehet a pozitív változásoknak is. A félelem nem csupán letaglózni képes az egyént, sőt a társadalmat, hanem szárnyakat is adhat. Csak ehhez tudni kell, hogyan is működünk mi, emberek, és hogyan befolyásolja az életünket az egyik legrejtelmesebb, legijesztőbb és leghasznosabb érzelem: a félelem.

Néhány év távlatából minden sztori kicsit elszíneződik, új árnyalatot kap, és - mint a régi fotók papírján látni - a szélek picit megsárgulnak. A régi fényképekhez hasonlóan a történetekben is változatlanok maradnak a szereplők, az épületek, a több események, de minden egyes évvel és elmeséléssel rakódik rájuk valami fakó nosztalgia.

Teljesen máshogy fest a helyzet akkor, amikor valaki felülről, egy bizonyos távolságból figyeli a háborúskodás különböző állomásait, a hadműveleteket, a politikusok szólamait - és megint más, amikor "szemmagasságban forgat", és elmegy egyszerű emberekhez, családokhoz, velük tölteni egy napot. Meghallgatja azok véleményét és élményeit, akiknek nem hallani a hangját a konfliktusról szóló hírek óriási zajában. Ilyenkor lehet igazán átérezni, hogy minden meggyilkolt emberrel, kisgyerekkel, anyával, apával valóban egy világ vész el.

Félelemmel teli emberek torkán sokkal több mindent le lehet gyűrni, sokkal könnyebb őket irányítani. (...) Ezért van szükség ellenségre, gyűlöletre, a bosszú ördögi körére.

Az ember attól fél, amit nem tud kontroll alatt tartani. És minél inkább irányítani akarunk valamit, annál jobban belefeszülünk, és annál nehezebb lesz lelazulni és rögtönözni, ha mégis kicsúszik a kezünkből a gyeplő. Mint a legtöbb félelemmel átitatott helyzetben, ebben is az önbizalom építése a legjobb megoldás. Irányításkényszer helyett megtanulni bízni magunkban, hogy ha egyszer, kétszer, háromszor sikerült, negyedszer is képesek leszünk kezelni a váratlan helyzeteket, adódjon akármi.

Hiába láttam annyi pusztítást és öldöklést - vagy talán épp azért? -, én máig teljesen értetlenül állok afölött, hogy az élet elfogadott, szentesített részének tekintjük, hogy emberek szétlövik, felrobbantják, kibelezik egymást erőforrásokért, földért, hatalomért, vagy akár csak elvekért.

A fizikai és az időbeli távolság mindig meghatványozza, hogy egy adott hely vagy esemény mennyire tűnik veszélyesnek. Távolról minden sokkal ijesztőbbnek tűnik, mint amikor közel érve megtapasztaljuk a valóságot.

Nehéz úgy szembenézni a félelmekkel, hogy valójában még azt sem tudjuk, mitől és mennyire is kell majd félnünk. És az információhiány okozta kis hézagokat a fantáziánk úgy tölti be pillanatok alatt, hogy észre sem vesszük.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom