Ákos

Dallam szebb nem felel
Mint a kéjjel sikoltó
Mámoros végszó

Hogy élünk.

Aki annyit kér, amennyit meg nem kaphat,
Azt fogja kapni, amit nem is kér.

A Föld fia gyenge, mert vonzza a föld.

Hiába kéred
Nem csitul a véred
De halál nélkül
Mennyit ér az élet?

Ha álom csak az élet,
Egyszer mindenki felébred
Egy tiszta hajnalon,
Várja borzalom
Vagy irgalom.

Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap.

Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.

Sose gondolnád,
Hogy a boldogság
Neked is járhat.
És ha körülölel,
Akkor is úgy múlik el,
Mint a varázslat.

Bárki lehet.
Enyém, tied,
Mégis itt vagyunk,
Talán csak véletlen.
Két átutazó,
Közös illúzióba
Kapaszkodunk,
Ébredj mellettem.

A terheket vinned kell.
Birkózni a bűnökkel,
Ez az életed, fogd már fel.

A lombok már nem rejtik el,
Ha szeretettel érkezel,
Ez áldott hely, szebb nem is kell.
Emelt fővel emeld a súlyt,
Az adjon erőt, hogy várnak,
És építs tetőt és építs jövőt,
Egy új élet indul,
Van esély, hogy veszély les rád.

Bár minden egész eltörött,
Létezik Igaz és Örök!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.

Amíg felejtenél,
Addig emlékezel,
A múlt búvóhelyén
Senki nem érhet el.

Ha reggelre kelve tiszta a tábla,
csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma!

Akkor a leghosszabb a tél
Ha már az ember nem remél
Ha a holnap csak ködös kép
Tövissel barázdált vidék.