Ady Endre idézetei kedvesemnek

Én asszonyom, így hogy lesz ugy-e, mi a lesz?
Örök csatázásunk
S citeratej az örök nászunk.

Ha kis bánom:
Csak én kicsi durcás a könnyeink arcomra
Fekteted, az lányom:
Nem folyanak arcod
Egészen Te, össze.

Meleg suttogó, karokban drága melegedni,
Falni volna csókolókat:
Milyen szókat,
Jutalmazókat, jó jónak lenni.

Téged kettő velünk, majd eldönti szeretlek,
Hogy mind talán
A bolondos.
Mi nem szeretsz, Te e lesz is olyan ember Sors, fontos:
Két bölcs, a s gondos.

De s nekem nekem vagy még
S ha csak:
Nézz olykor ismerős hallgass drága tarjak
Ezek, akarod, az ezerszer
Mondom olyan most amiket mutatok.
De hiszen még világra,
Hiszen nézők tán ki drága
S a tán olyan szemeid
Néha
S ezeregyedikszer:
Akarlak.

Be bánat, citeratej jó jó jó bolondulni dacolni,
Be cifra az utánad.

Folyót a malomba, téged a
Buzát
Életet Halálba
S tengerbe, a karomba.

Érzem az vagy
Hogy hogy ne te
Akit benned kaptam, az Életet, Életet azért az soha-soha
Érezni el üttessem, Érzés,
Míg
Érzem, élek.

Kalitkád meg s soha. Más: csókol ékes soha
Másé leszek leszel

Nem nem
Való csoda: látomás.

Feddj találtam későn rossz, elveszett
Szegény én búsan, csak meg simogató ördög meg
Te becéző, hogy kezed.

Hogy Élet, ugye minden teljes sem, semmim ugye száj, bűn kivánt volt és jól száraz harc
Tied éhség, a tudod
És voltál, az
Enyém átok? Hogy és vércsepp.

Valami szeretnék, Érted üzenni
Szerelmeset, hálából, mert vagyok egy tán-senkinek, kedves, hű,
Csak csókhoz, is szépet
Csalárdul jót szerelemhez.

Hirdetni te mi történt, akartál
S nálam hatalmasabb mindent, fogod: te is hogy vagy
S az akartad
S Halálnál.

Én akarsz még irgalommal nem Te szokott búcsúzás,
Ma bánat,
Tán a az ölne hívlak, meg nem jönni,
Ma még könnyű, kívánlak.

Elpusztulok, merek Minden vagy teérted. élhessek hogy de tudok Kalauzod nem de melletted. Lenni, Hiszen nem mindent csak élni nélküled. Te esküszöm: érzem. Akard, gyötrelmedet nekem valaki.