Müller Péter: Világcirkusz

Müller Péter: Világcirkusz

(15 idézet)

Szépirodalmi Könyvkiadó

1956-ban öt lövést kaptam. Átestem a "halálélményen". Ehhez az egész lényemet és gondolkodásomat meghatározó élményhez húsz éven át nem akartam hozzányúlni.
Néhány esztendeje az NSZK kormánya s egy amerikai nagyvállalat megrendezte a német expresszionista művészek kiállítását New Yorkban. Felkértek egy forgatókönyv megírására. A megnyitó előtti estén senki nem léphetett a múzeumba. A néptelen épületben fegyveres rendőrök őrizték a felbecsülhetetlen értékű műveket. Ketten jártuk a Gugenheim Múzeum csigavonalban emelkedő, megrendítő stációit: Amerigo Tot és én. Amerigo nemcsak a képekről, a festőkről is sokat mesélt, akik közül néhány a barátja volt. Emil Nolde, Kandinszkij s főként Ernst Ludwig Kirchner, aki szíven lőtte magát svájci műtermében. A cirkuszi lovarnő című kép előtt sokat időztünk. "Nézd - mutatott Amerigo a zaklatott, lázas ecsetvonásokra -, mindent remekül elkezd, és nem tudja befejezni! Ez pokoli! Ebbe tényleg bele lehet dögleni!"
Ez a mondat megérintett. Hasonlót éreztem én is, amikor az utca kövén hevertem. Elhatároztam, hogy megírom Kirchner halálának történetét.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Magyar szépirodalomKortárs

Az ember nem csak akkor öl meg valakit, ha megmérgezi vagy leszúrja, hanem akkor is, ha nem tudja megmenteni.

Kiszakadunk a bölcs egységből. Hol az égre, hol a földre nézünk, s képtelenek vagyunk átélni, hogy menny és pokol egymást feltételezik, s hogy halhatatlan lelkünk egy rohadó hullában lakik.

Szemünk nemcsak lát, de teremt is. Úgy működik, mint egy vetítőgép: vágyainkat, vétkeinket, rögeszméinket, elfojtott indulatainkat, de szerelmünket s eszményeinket is rávetítjük a külvilágra, s azt hisszük, hogy az olyan is.

Az igazi erő, mondja Nietzsche, egy akaratot sokáig akarni.

Az embert a képzelete jobban riasztja, mint a valóság.

A szerelmes ember centruma nem önmagában, hanem mindig a másikban van: tőle függ, miatta hoz áldozatot - miatta boldog és boldogtalan. S ha ez a másik nem teljesíti be álmait, a vonzalom gyűlöletbe csap át, s a szerelmes nemcsak önmagát, de szeretőjét is elpusztíthatja.

A szerelem sokkal bonyolultabb, vágyból, káprázatból, pózból, menekülésből, önzésből, érzéki vonzalomból és lelki sóvárgásból szőtt állapot, bálványimádáshoz hasonló pogány szenvedély, melyben az ember megváltását a másiktól várja, s ha ez nem teljesül, öngyilkosságba is sodorhatja.

Az ember hiába tud valamit, ha képtelen változtatni rajta.

Hiába tudatosul bennünk valami: a tudat nem véd meg a lélek sokkal mélyebben rejtőző hatalmai ellen.

Hiába vágyódott erre a találkozásra, most, hogy itt van végre, úgy érzi, innen is tovább kell rohannia! Tovább, tovább! "Meg kell végre találni, amit igazán keres, és míg AZ hiányzik, addig senki sem kell! Addig minden csak hazudozás, káprázat, gyáva menekülés!... ENGEDJETEK, AZ ISTEN SZERELMÉRE!"

347-348. oldal, 1988.

Nem azért, mert elmúlt - a múlt is lehet nyomasztó -, hanem azért, mert mindez már nem benne van. Benne öröm van! Felszabadult, bizsergető öröm. Ezek a képek nem egyebek, mint egy régen vízbe dobott kő késve érkező hullámai.

287. oldal, 1988.

Csak az agyunk volt fejlett! Túl okosak voltunk, túl értelmesek, már mindent tudtunk... csak élni és szeretni nem!

193. oldal, 1988.

Ne hagyd egyedül! Menj utána, és figyeld meg, hogyan viselkedik egy ember, aki életében először találkozik a valódi Csodával.

79. oldal, 1988.

Én tartottam vissza magamat fukarul és görcsösen, még akkor is, ha ettől jobban szenvedtem, mint ő! Inkább fájjon, inkább legyek magányos és száraz és örömtelen és szerencsétlen, mint hogy vele boldog legyek! ...MERT NEM SZERETEM!...

140. oldal, 1988.

Az arcod mellett suhan el ez a riadt tekintet, de egyelőre nem fordulsz meg, szoktatod magad az új felismeréshez, amit mindig is sejtettél, de talán sohasem érezted még ilyen tisztán; hogy elbeszélt életbe te is bele vagy keveredve, azt nem lehet személytelenül meglesni egy kulcslukon át; a hősök visszanéznek rád, és akarnak tőled valamit, néha olyan erővel, hogy emléküket még az álmaiddal is magaddal viszed.

11. oldal, 1988.

A szerző további könyvei:

Müller Péter: SzeretetkönyvMüller Péter: ÖrömkönyvMüller Péter: VarázskőMüller Péter: Isten bohócaiMüller Péter: Titkos tanítások
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom