Bánk József: Vasárnapok, ünnepnapok

(12 idézet)

A tavasz az új élet fakadásának ideje. A nap eloszlatja a homályt. Üde csókja életre kelti az alvó természetet.

11. oldal

Az évszakok olyanok, mint az ember életútjai. Mint erőtől duzzadó ifjú, ront be a tavasz. A forró izzadságban megfürödve és vihartól megedzve járja be a nyár a hegyeket és gleccsereket. Meggondoltan és lassan megy a lejtőn az ősz lefelé.

12. oldal

Amikor villamosra, autóbuszra, vagy vonatra száll fel az ember, olyan unott, fanyar, érzéketlen arccal néznek egymásra az utasok, mintha semmi közük sem volna egymáshoz. Ha azonban felszáll egy édesanya gyermekével, mindjárt megváltozik a kép. A gyermek nem tagadja meg magát. Hangosan beszél. Állandó kérdésekkel ostromolja édesanyját. Minden után érdeklődik. Erre csodálatos változás megy végbe az embereken. Felengednek a fagyos tekintetek. Elsimulnak a ráncok a homlokokon. A száj mosolyra nyílik. Az arc szeretetet sugároz... Miért? Mert közéjük lépett az ártatlan szeretet.

61. oldal

Az öröm virág a télben, fény a sötétségben, a lélek békéje, amit senki el nem vehet.

71. oldal

Minden törekvésünk, minden kultúra és technika ellenére verejtékes munka a mindennapi kenyér megszerzése. Már az iskolás gyermek is verejtékezve tanulja a betűvetést, számolást. És minden gyermeknek elölről kell kezdenie! Mindig elölről!

201. oldal

A legszebb nyári nap is sokszor bizonytalanul kezdődik.

236. oldal

A titok előtt az ész leveszi kalapját és a hitnek adja át a szót.

294. oldal

Súlyos betegnél, akit már nem lehet megmenteni, azt szokták mondani: halálra van ítélve. De nem vagyok-e én is halálra ítélve? Előbb vagy utóbb - így vagy úgy?

596. oldal

A halál a legszívtelenebb és legkorlátlanabb uralkodó a világon.

596. oldal

A föld szinte egy hatalmas sakktábla, amelyen a nagymester: a halál, a figurákat ide-oda helyezi... Végül királyt és parasztot egyaránt félelmetes zsákjába rejti.

596. oldal

Nincs olyan ragyogó szónok, aki az élet igazságait úgy megvilágítaná, mint egy frissen hantolt sír.

597. oldal

A jó és üdvös szenvedés elmélyíti a lelket. Bensőségesebbé teszi a felületes embereket. Éretté, nemessé, erőssé kovácsol a nehezebb áldozatokra. Ezek koronája a halál!

598. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom