Nagy Bandó András: Vár rád Toscana

Nagy Bandó András: Vár rád Toscana

(9 idézet)

Szamárfül kiadó

2011. április első napjaiban mutattam be a Vár rád Toscanát, a Sosemvolt Toscana című regényem második kötetét. Engem mindig is Halász Bódog sorsa, életének utolsó három hónapja foglalkoztatott. Mit érez, mit gondol halálos betegen, unokája születéséért imádkozva. Üzenő füzeteknek nevezi el azokat az irkákat, melyekbe jegyzetel, írogat, üzen a várt unokájának. Elmeséli, mit él meg a haláláig, és átadja mindazt, amit az elődeitől kapott, ami tőlük rá maradt. Bódog példaadóan áll helyt. Vágya, hogy az unokája megismerhesse őt, a születésekor elveszített nagyapját. Lídia, Halász Bódog hospice nővér élettársa jegyzetei is helyet kaptak a történetben. Neki el kell végeznie mindazt, amit hospice nővérként kötelessége, ellátni a teendőit, és közben át kell segítenie a "túlpartra" élete párját, aki mindaddig szeretne megmaradni, amíg az unokája meg nem születik.Tovább...

2011. április első napjaiban mutattam be a Vár rád Toscanát, a Sosemvolt Toscana című regényem második kötetét. Engem mindig is Halász Bódog sorsa, életének utolsó három hónapja foglalkoztatott. Mit érez, mit gondol halálos betegen, unokája születéséért imádkozva. Üzenő füzeteknek nevezi el azokat az irkákat, melyekbe jegyzetel, írogat, üzen a várt unokájának. Elmeséli, mit él meg a haláláig, és átadja mindazt, amit az elődeitől kapott, ami tőlük rá maradt. Bódog példaadóan áll helyt. Vágya, hogy az unokája megismerhesse őt, a születésekor elveszített nagyapját. Lídia, Halász Bódog hospice nővér élettársa jegyzetei is helyet kaptak a történetben. Neki el kell végeznie mindazt, amit hospice nővérként kötelessége, ellátni a teendőit, és közben át kell segítenie a "túlpartra" élete párját, aki mindaddig szeretne megmaradni, amíg az unokája meg nem születik. Mind-ezek tetejébe készülnie kell a gyászra, Bódog halálára, és az utána következő időszakra is. Ez a két kötet egy könyv, egy regény. Aki nem olvasta a Sosemvolt Toscanát, és ezzel kezdi, az is el-boldogul a történettel. Legföljebb arra sarkallja majd, hogy elolvassa az első kötetet is. Hiszem, hogy ebben a kötetben is összejön a történet végére a katarzis. CD-melléklet van a kötetben, mely szervesen kötődik a történethez. Ennél többet nem mondhatok el róla. És nagyon kérem az olvasókat, csak az olvasás befejezése után hallgassák meg! Higgyék el, így lesz teljes a katarzis!

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Föl-fölvillan előttem egy hajdani, végül megíratlan kisregény ötletem. A címe is ez lett volna: A boríték. A lezárt boríték, amelyet mindenki megkap születése percében. A borítékba csupán egy dátum, a címzett halálának az időpontja. Bárki dönthet úgy, hogy fölbontja, de akár úgy is, hogy lezárva hagyja. A halál dátuma ott van, adott, ha kibontja, ha nem. Persze, foglalkoztathatja, izgathatja, ám ahhoz, hogy fölbontsa, vagy van bátorsága, vagy nincs. Ez csupán a történet egyik oldala. A másik, és valójában ez még inkább foglalkoztatott, hogyan viselkednénk, hogy osztanánk be kapott időnket, ha megtudnánk, hogy egy bizonyos napon, egy nem is túl távoli időpontban véget ér az életünk. Vajon többet préselnénk-e ki magunkból, aktívabbakká válnánk-e? Jobban megbecsülnénk-e a nekünk maradt órákat, napokat, éveket?

89. oldal

Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.

Létezni. Egyszerű, és egyben nagyszerű szó. Élni. Meglenni. Itt lenni a földön. Érezni mindazt, ami körülvesz, ami jó érzéssel tölt el, ami simogat, ami bármi módon, kellemesen vagy elementáris erővel hat rám. Gondold meg, kicsikém, főleg akkor gondold át, amikor szomorkodásra vagy panaszra van, vagy lenne okod: bármekkora fájdalmad is van, bármennyire szenvedsz is, bármily rettenetes kínokat élsz is át, mégis csak élsz, létezel. Amíg nem tetted kockára az életed, oly nehéz ezt megérteni. Észre sem veszed, hogy létezel, hogy élsz, hogy meg vagy. Eszedbe sem jut, hogy itt vagy, hogy élőlény, hogy ember vagy, mert minden egyszerű és természetes, pontosabban minden egyszerűnek és természetesnek tűnik, annak gondolod, vagy talán nem is gondolod, meg sem fordul a fejedben, hogy ajándékul kapott, félteni való kincset őrzöl: az életedet.

Nyugalom: folyóparton ülünk. Orrunk előtt hömpölyög a víz. Partok közé szorult béke. Távolba nézünk. Tisztán látunk, már csöpp odafigyelés kell, hogy meglássuk azt is, ami a lábunk előtt hever. Hogy rátaláljunk a mi kagylónkra, a mi kavicsunkra. Amely mióta a világ világ, ott vár ránk. Türelem, kicsim! Vágyakozz rá, és amit neked szánt a sorsod, előbb-utóbb megkapod. Folyóparton együtt ülve hamar megértenénk: ahhoz, hogy mélyre merüljünk, mozdulnunk sem kell. Csak bámulnánk a látszólag egyhangú, de mégis mindig változó folyamot, és a messzi forrásról beszélgetnénk. Ujjainkat a homokba fúrnánk, és látnánk, hogy a kicsi gödrökben feltör a víz. Hiszen a folyó a fövenyben, a földben, a homokban is munkál, mossa, bontja, alakítja a partot. Minta a teremtő ember számára.

249. oldal

Három nagy téma: a halál, a meghalásig kitartó élet, az emberi lét, benne az életet aranyozó szerelemmel, meg hát a szabadság, mely nélkül nem könnyű élni, és amelyért meghalni is érdemes. Az élni akarás mindennél erősebb, a halál pedig mindennél szomorúbb. Akkor is élni akarsz, ha nem vagy szabad, és akkor is félsz a haláltól, ha szabad vagy.

113. oldal

Csak akkor nyugszik meg a lelkem, csak akkor leszek képes elviselni a halandóság testet-lelket megremegtető érzését, ha rendbe rakom a gondolataimat, és ha a mindenség egészéhez igazítom az életemet és a halálomat. Ha megértem, hogy az életemet, létezésem örömét, a földön töltött éveimet kell boldogan fogadnom, és nem szörnyűséges tragédiaként rettegnem a tudható véget.

105. oldal

Kísérletet teszek arra, hogy rögzítsem, hogy mi minden jár a fejemben. Terápiának sem utolsó. Amíg írok, képes vagyok rendet rakni a bensőmben, és érzem, egyre inkább érzem, nagy szükség van, később pedig végképp nagy szükség lehet rá. Az írás erősebbé tesz. A megfejtett gondolat és a megválaszolt kérdés megerősít. Amíg gondolkodhatok, erősebbnek gondolhatom, elég erősnek érezhetem magam az élethez is, és a meghalás elviseléséhez is.

70. oldal

Hosszú és széles, végeérhetetlen és tartalmas életet kell élnünk ahhoz, hogy egyszer csak fontosak legyenek azok a mindennapi dolgok, melyek csak úgy megtörténnek velünk.

87. oldal

A sors már csak ilyen, sajnos olyan, hogy előre nem tudjuk, nem ismerjük, a magunk sorsát is csak érezzük, sejtjük, mert valamire születtünk, valamire, amit más nem érezhet, nem tudhat. Egymás gondolatait sem tudhatjuk. Összenőhetünk egy kiadós élet alatt, egy hosszú együttlét során, akár azonosulhatunk is életünk társával, hasonlóvá is válhatunk, összehangolhatjuk szokásainkat, ruházatunkat, ételeinket, elveinket, szellemeinket, de gondolataink akkor is csak a mieink maradnak.

A szerző további könyvei:

Nagy Bandó András: 333 haIQNagy Bandó András: Öt hét öt - 575 haikuNagy Bandó András: Sosemvolt ToscanaNagy Bandó András: Fordított teremtés

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom