Julius Fucsik: Üzenet az élőknek

Julius Fucsik: Üzenet az élőknek

(11 idézet)

Szikra

Julius Fucsík munkáscsaládból származó író és újságíró volt. Amikor a nácicsizma rátiport hazájára, a meggyőződése szerint egyedül lehetséges utat, az ellenállás útját választotta. A cseh ellenállási mozgalom egyik legkiválóbb tagja lett. Öreg tanárnak álcázva szerkesztette az ellenállás illegális harci orgánumát. A Gestapo fekete kutyái azonban a nyomára akadtak és a hirhedt pankráci börtönbe zárták. Fucsík több mint riporter, író és művész, akinek legnehezebb óráiban is az ember a legfőbb gondja, az ember, akit most tisztultabb szemmel lát meg, ábrázol, leplez le vagy dicsőit. Ezekkel a végső feljegyzéseivel jelképévé lesz minden hajlíthatatlan, megvesztegethetetlen művésznek, aki külde - téséhez hű marad utolsó lehelletéig. Az emberiség jelképévé lesz, melynek szabadságáért életét feláldozta. 1943. szeptember 8-án Fucsikot Berlinben kivégezték. Utolsó gondolata a jövőnek szélt. Utolsó szavaival harcostársait vigasztalta, bátorította népét, elküldte utolsó üzenetét az élőknek.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Életrajz, napló

Életem megmaradt karajkájából az idő éhesen harapdálja az utolsó falatokat.

98. oldal

Kétféle vélemény az apró dolgok megítélésében az élet fűszere a zárkában.

92. oldal

Mennyi lelki kicsinység kell ahhoz, hogy az ember testi kicsinysége miatt szenvedjen!

80. oldal

Milyen csodálatos lény az ember, hogy elviseli az elviselhetetlent!

75. oldal

Az optimizmust nem hazugsággal, hanem igazsággal kell és szabad csak táplálni, a kétségtelen győzelem világos látásával.

69. oldal

A munkás halandó, a munka halhatatlan.

52. oldal

Az újságírói tevékenység az embert kimeríti tán, el is aprózza, de összeköti az olvasóval és alkotni tanítja a költészetben is.

52. oldal

Az egymástól való állandó távollét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első simogatások, az első ismerkedés heves pillanatát. És mégis, mindig együtt ver a szívünk, egy a lélekzetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban.

48. oldal

Fogság és magány - a két képzet rendszerint egybemosódik fogalmunkban. Tévesen! A fogoly nincs egyedül, hiszen a fogház hatalmas közösség, amiből a legszigorúbb elszigeteléssel sem tudnak senkit sem kirekeszteni, hacsak magát ki nem taszítja belőle az ember. A megalázottak testvérisége a börtön nyomása alatt születik meg. Ez teszi töménnyé, edzetté, érzékennyé.

41. oldal

Az olyan emberek látványa, akiknek lelkiismerete szenved, sokkal szomorúbb, mint a testileg elkínzottaké.

35. oldal

Ha úgy hiszitek, hogy a könnyek elmossák a vágy kormos hókupacait, sírjatok egy kicsit! De ne sajnáljatok. Az örömért éltem, az örömért halok meg. Bűn lenne, ha síromra a gyász angyalának kőalakját állítanátok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom