Huguette de Broqueville: Uraho?

Huguette de Broqueville: Uraho?

(14 idézet)

Harmat Kiadó

A neves belga írónő elementáris erejű dokumentumregénye misszionárius bátyjáról, aki a békés, keresztény országnak tűnő Ruandában szolgál, amikor 1994-ben kitör a hutuk és tuszik közötti véres törzsi háború. Az érthetetlen öldöklés közepette a "fehér atya" a megbékélést hirdeti. A nem vallásos írónő a bizonyára sokak számára túlzott naturalizmussal megírt regénye végén döbbenten áll meg bátyja életpéldája előtt, talán magában is melengetve már a hit csíráit.

Életrajz, napló

Testvérek között hamar átadódnak a titkok, soha nem maradnak egészen rejtve.

11. oldal

A szeretet igazságtalan. A szeretett lényt soha nem érdemeiért szeretjük. Szeretjük, és kész.

12. oldal

Nincs szebb, mint az élet, ha hagyják, hogy kiteljesítse magát. (...) Mint a fű és a fák, ha növekedhetnek, és akkor halnak meg, amikor elérték a teljességet.

22. oldal

Nem te teszed a jót, Istené a jóság, a te szavaid és cselekedeteid által is ő szól.

25. oldal

Annyit ér az igazság, ahány barátot szerez neked.

26. oldal

A lélek akkor is méltó rá, hogy meghallgassák, ha ő maga nem hallja meg mások szavát.

31. oldal

A demokrácia minden egyénnek hatalmat ad, tehát mindenki potenciális ellenfél.

39. oldal

Mindannyiunk lelke mélyén ott pislákol a picike fénysugár, de lesben áll az indulatok sötét árnya és a gyilkos vágy is.

48. oldal

Isten a cselekedetekben, a tekintetben, a gesztusokban, a mosolyban, a viselkedésben él.

60. oldal

A halál az ateisták szemében botránykő, a keresztényekében a reménység kihívása. Úgy érkezik, mint a tolvaj, sosem tudni előre az órát.

84. oldal

A halál az élet misztériuma. Mindig a szemünk előtt lebeg, és örök rejtély marad. Az élők látják, hogyan ügyködik a testben, milyen kitartó munkát végez rajta születésétől fogva, és csak akkor ütköznek meg rajta, amikor mozdulatlan misztériummá merevedik.

116-117. oldal

Az élet, amely megelőzi a halált, vajon adhat-e valami értelmet az eleve elrendelt felbomlásnak, a mozdulatlanság elkerülhetetlen és hátborzongató realitásának?

117. oldal

A megbocsátás nem mossa el a fájdalmat. Nem jelenti azt, hogy alávetjük magunkat az ellenfélnek. Nem jelenti, hogy nyalogatni kellene a sebeket osztó kezet. A megbocsátás büszke, és fölülemelkedik a kavargó érzések zűrzavarán. A megbocsátás kilépés a fényre, mintha a sérelmek feledésbe merültek volna. Mintha az, aki fájdalmat okozott nekünk, nem is tett volna semmi rosszat, mintha a sebeket osztó kéz nem zúzta volna szét a szíveket. A megbocsátás önnön ellentétét is látja a gonoszban. Benne is meghallja, amit csak ő hall: a szeretet himnuszát.

122. oldal

Az ember meghal, s szinte mindig idő előtt.

132. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom