 | Dan Schmidt: Tűzgyűrű(6 idézet) Dinasztia Kiadó-ház Egy zsoldoscsapat elrabolja Vic Gabriel két emberét egy párizsi nyilvánosházból. Nem sokkal később pedig rajtaütésszerűen elfoglalnak egy francia falucskát a Sólyomfészek közelében. A banda vezetője, a titokzatos sebhelyes arcú férfi nem ismeretlen Gabriel előtt. Eljött az idő, hogy leszámoljon legádázabb ellenségével, apja kegyetlen gyilkosával. |
Elfogadod az embereket olyannak, amilyenek. Sohasem változtatod meg őket, és sohasem tudsz igazából parancsolni senkinek, de ha mégis, végül csak néhány nyomorult seggfej lesz a kezed alatt. Az emberi szellem nem akar palackba zárva porosodni a polcon.
152. oldal
Bámulatos az emberi test öngyógyító képessége, de a sebek sohasem tűnnek el teljesen nyomtalanul. Különös módon tiltakozik a túlerőltetés ellen; az évek múltával az összes régi seb, törött csont és sérült porc a legkisebb időjárás-változásra is sajogni kezd. Olyan ez, mint egy összeesküvés az élet ellen.
43. oldal
Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tűnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefűzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei.
Ha a düh és az adrenalin egyesül, emberfeletti erejű vadállattá változtathat egy embert.
65. oldal
Mindennek vége szakad egyszer. Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe. Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van. A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó élet jön-megy szempillantás alatt. Hogy hogyan és miért, talán jobb is, ha rejtve marad. Az egyetlen ésszerű dolog, amit az ember tehet, hogy megy a maga útján, és megpróbál élni az esélyeivel, amíg nem neki forog az ajtó.
96. oldal
A szerző további könyvei:
