Fekete János: Tükrök

Fekete János: Tükrök

(7 idézet)

Szépirodalmi Könyvkiadó

"Ringatódzom az emlékeken. Ebben a múltban gyökerező, furcsa álomvilágban élem a mindennapokat, csak a szemem fénye kopott meg egy picikét: a hitem. Be kell ismernem, hogy mit sem ér a hűség, az állhatatosság, ha alázattal nem párosul. Be kell ismernem a kudarcot: álmot senkire sem lehet rákényszeríteni. Igazán boldog csak akkor lehetek, ha öntörvényeik szerint teszem boldoggá azokat, akiket szeretek. De ehhez, mint Mózesnek, szét kellene törnöm a kőtábláimat... A viaskodás a partok szélére juttatott, a világról alkotott fogalmaim értéküket vesztették, a nagyságrendek összekuszálódtak, a képtelenség és a lehetetlenség két karomba csimpaszkodott, és félék, magukkal rántanak. De a kudarc lett végső kapaszkodóm is. És hogy ma erős vagyok szándékaimban, és kész a cselekedetre, hogy egyáltalán vagyok és emlékezem, hogy fantasztikus utazásomat papírra kívánom vetni: gondolataim és a szavak zárt rendjét mind-mind kálváriámnak köszönhetem" - mondja hősével Fekete János. Azok az események, melyeknek tanulságait itt Köves István, a regénybeli regényíró összefoglalja, mozaikszerűen állnak össze a regény különféle strukturális és időrétegeiből. Köves István megírja és családjának fölolvassa leplezetlen élettörténetét. Kuszára sikerült sorsa és csődbe jutott eszményei magyarázatát szeretné adni, s családja utólagos áldását kapni a történtekre.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Nincs nagyobb kockázat, mint az őszinteség. A hazugság a puhatestűek mészváza: tartást ad, gerincet pótol.

1. rész, Szombat és vasárnap

A világ értelmetlen esemény - és trágyahordalék. De boldogság mégiscsak van. Kell hogy legyen valamiféle beteljesülés, a siker, a gyönyör ritka pillanata, amikor hinni merünk a hazugságainkban is. A boldog ember mint szépséget nyújthatja át saját magát. A boldogságban rejlik a nagy titok. A lényeg, ami után mindenki töri magát.

3. rész, Szerda és csütörtök

Szörnyű szeretni, és mégis képtelennek lenni rá, hogy vágyát az ember betöltse.

3. rész, Szerda és csütörtök

Ringatódzom az emlékeken. Néha azt hiszem, magam idézem fel őket, máskor meg, hogy ők játszanak velem. Ebben a múltban gyökerező, furcsa álomvilágban élem a mindennapokat, csak a szemem fénye kopott meg egy picikét: a hitem. Be kell ismernem, hogy mit sem ér a hűség, az állhatatosság, ha alázattal nem párosul. Be kell ismernem a kudarcot: álmot senkire sem lehet rákényszeríteni. Igazán boldog csak akkor lehetek, ha öntörvényeik szerint teszem boldoggá azokat, akiket szeretek. De ehhez, mint Mózesnek, szét kellene törnöm a kőtábláimat. Győzni magam fölött. Kétes diadal.

3. rész, Szerda és csütörtök

Amire vágyik, azt tulajdonképpen nem is kívánja. Boldoggá biztosan nem teszi. Mindegy, a sorsát senki el nem kerülheti. Akkor hát - így mondták odahaza -, ha már kíván az ember, olyat kívánjon, hogy az atyaúristen is elszégyellje magát a kevésért, amit adott.

3. rész, Szerda és csütörtök

Az érzelem nem bolti áru, amit rádobnak a mérlegre, a mutató kileng, s aztán fizethetsz érte, amennyi jár. Nem osztható, nem szabható, akár a végtelen fogalma, amely szétfeszíti a matematikát, de belefér a legegyszerűbb eleven lélekbe. Mit von le a szeretet értékéből, ha másra is sugárzik? Irigység, tulajdonféltés, féltékenység - pondrók a lélekben. Hát miféle szerelem az, amelyik pórázra fűz, ahelyett, hogy szárnyakat adna?!

2. rész, Hétfő és kedd

Mióta eszmélek, szeretek szeretni, hiszen tudod: sokat és sokfélét szerettem. Téged talán jobban, mint másokat, de mindez nagyon rég volt. Az évek csöndben körém rakódtak. Közönyből építettem nyugalmat. Azt hittem, hozzám nem ér fel már semmi hullámverés. De te egyszer csak újra megjelentél, vadul dörömböltél, és rám törted a kaput. Szédülök, mint aki varázslatból ébred. Mi ez? Felfogni sem tudom, mi történt velem. Egyik pillanatról a másikra - váratlanul és hihetetlenül - sarkaiból fordult ki a világ? Vagy csak az én világom? Egy biztos: kötelékeim fellazultak, zárt énem kitárult, a mindenség részesévé lettem. Olyat kaptam Tőled és Általad, amit örökre elveszettnek hittem: a létezés értelmébe vetett hitet.

1. rész, Szombat és vasárnap

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom